2022. szeptember 25., vasárnap

Shérazade szett/Set 'Shérazade'

Nem is tudom, miért nem társítottam eddig a Romihuri karkötőt a Shérazade medállal, hiszen annyira passzolnak! Klasszikus színösszeállításban készítettem el, a fekete-ezüsttel nem lehet melléfogni. Ideális ajándék is, hiszen szuper elegáns és mutatós ékszerekről van szó.

I really do not undertand why I have not made a jewelry set of the Netted bracelet and Shérazade pendant earlier, they perfectly suit each other. I selected a classic colour combo, one cannot make any mistake with black and silver. It is also an ideal gift as it is super elegant and decorative.




Romihuri karkötő/Netted bracelet: Gwen Fisher-Florence Turnour
Shérazade medál/pendant: Try-to-bead

2022. szeptember 18., vasárnap

Nemzetiszín szett/In national colours

Van nekem egy kedves szabadidejében focista kolléganőm, Kriszta, aki meglátva az én fehér gömböcös szettemet, kért egy hasonlót, csak magyar színekben. Ez lesz a drukker szettje, ha meccsre megy.

I have a nice colleague, Kriszta, playing football in her free time. Having seen my white mini ball jewelry set, she wanted to have a similar one in national colours. She is expected to wear it while watching matches.





Minta/Design: Kashaya

2022. július 16., szombat

Trikolór szett/Tricolor set

Nem mostani készítés, a megajándékozott már meg is kapta, csak még nem mutattam. Tetszik? Te milyen színekben viselnéd?

Not a brand new set, I have already handed it over as a gift but have not posted. Do you like it? Which colours would you choose?






2022. június 5., vasárnap

Éjfekete Herringbone karkötő/Midnight blue Herringbone bracelet

 Még a portugál út előtt készült el, de most mutatom. Évica kérte, akinek néhány éve fűztem már egy ilyet csak csillogó íriszzöld színben. Most kérésére az íriszkéket kevertem össze feketével és elég drámai lett a hatás.

I beaded this bracelet before the trip to Portugal. Éva ordered it like the other one a couple of years ago in iris green. Now she needed an iris blue-black version and the outcome is quite dramatic.



2022. május 24., kedd

Úti élmények: Lisszabon és környéke 7-8. nap

 7. nap: Cascais újratöltve

Nos, a gondolatot tett követte, nem volt kérdés, hogy visszavonatozunk. A kérdés csak az volt, hogy szálljunk-e ki inkább Estorilban vagy ne, de végül a már ismert, bevált helyre szavaztunk.

Délelőttre viszont még előirányoztuk az ünnepnapi zárás miatt elmaradt Monasterio de los Jerónimos-t (Szent Jeromos kolostor). Az épület a világörökség része, így kihagyhatatlan. Mivel a vonat megáll Belém állomáson, innen már csak kb. 20 percre volt Cascais.

Mindjárt a 10 órás nyitásra mentünk és ez ismét jó gondolatnak bizonyult, mert később már óriási sorok kígyóztak. A jegyeladás viszont meglepően bénaságos, ugyanis a Régészeti Múzeum rész oldalán kell sorban állni a jegyért, majd a Kolostor oldalában lévő bejárathoz kell sorban állni a bejutáshoz. És ez nem igazán volt egyértelmű, hogy hol és mit. Jó, jó, azért rájöttünk és bejutottunk. 

A kolostor gyönyörű, de igazából az a rész nem is olyan nagy, mert a hatalmas épület legnagyobb részét a Régészeti Múzeum foglalja el, amire nem volt idő. Gyönyörűek a faragások, különleges csavart és mintás oszlopokkal van tele az egész belső udvar, hihetetlen, hogy mi munkába került ezt az egészet megalkotni. Nem beszélve a külsejéről, ami szintén pazar.














Az épület oldalában van egy nagy kőlap tele aláírásokkal. Magyarország részéről épp az övével:



Talán hallottál már az EU Lisszaboni Szerződéséről, nos pont erről van szó.

Rövid vonatozás után hamar az ismerős parton találtuk magunkat. Még jó, hogy vittünk naptejet magunkkal Pestről (köszi Csík Andi a régi infót), mert különben hólyagosra égtünk volna. Így is hámlik azóta is a lábfejem meg a lábszáram, csak úgy mondom.

Megkóstoltam a paella-t, ami tudom, hogy alapvetően spanyol étel, de vélhetően a portugálok se rontják el. 


Volt benne természetesen mindenféle tengeri herkentyű. Javaslom, nagyon fincsi. Séta a főutcán, fagyi és sajna véget is ért a nap. Tudtuk, hogy fájni fog. Utolsónak lefotóztam azt a kis szigetet, ahol egy erődöt építettek annó a középkorban azzal a céllal, hogy a folyó torkolatát védje az ellenséggel szemben. Elképzelésem sincs, hogy ezt az óceánban hogyan tudták megoldani és még oda is kellett vinni a követ meg az egyebeket. Tudtak ezek a régiek is, na.


Előző este már összerámoltunk,így az utolsó pihenéssel telt. Korán terveztük az alvást, mert másnap hajnali 3-ra állítottam be az "órát" (igazából biztonságból az összes telefont), 4-re rendeltem a reptéri transzfer autót. Az természetesen Murphy, hogy aznap költöztek be új vendégek az emeletre, akik péntek este bulizni akartak. És buliztak is. Egyéb körülmények között tök megértem a dolgot, de ez a mi elalvásunkat semmivel sem könnyítette meg.

8. nap: Hazautazás

A 3 órai kelést még az ellenségemnek sem kívánom. Tényleg fáj. Egy óra alatt azért összekapartuk magunkat és 4 előtt pár perccel elindultunk a szűk utcácskánkon lefelé addig, ahol a kocsi már meg tudott állni. Tudom, hogy rettenet gonoszság, de szinte jólesett végighúzni a bőröndöt a ház előtt a kedves emeleti lakók orra előtt. A többi környékbelit viszont tényleg sajnáltam, ha megzavartuk az álmukat. A fiatalok akkor mentek hazafelé vagy szálltak ki a taxikból az éjszakai program után, ő már, mi még álmosak voltunk. A kocsi pontosan érkezett, kb. 15 perc alatt kint voltunk a reptéren, mivel nem volt forgalom és a reptér bent is van a városban, hamar elérhető. 

Ez volt az első alkalom, hogy még itthon rendeltem kocsit a szállásra, hogy kivigyen minket a reptérre, mivel kora hajnalban még nincs tömegközlekedés. Ezt nagyon ajánlom mindenkinek, még ha nem korai időpontról van szó. Kb. 8 ezer forint volt, ami nagyon megérte, hogy kényelmesen kiértünk a reptérre és nem kellett kínlódni a csomagokkal.

A  felszállás után 3,5 órával pontosan landoltunk Ferihegyen. Útközben láttam a Velence környéki Adriát, a Szlovén Alpok még mindig havas hegyeit, a Balatont teljes hosszában, a Dunát a hidakkal. Azok is csodásak voltak, mint az egész utazásunk. 




Szlovén Alpok




A Balaton észak felől nézve


A Tihanyi-félsziget


Duna hidak



Margitsziget


Stadion


Landolás előtt


Köszönöm, hogy velem tartottál és végigolvastad. Remélem, tetszett és sikerült valamit érzékeltetni az élményekből, amiből rengeteget kaptunk. Nagyon érdemes elmenni, nagyon ajánlom mindenkinek, aki megteheti, hogy menjen el Portugáliába. 8 nap a fővárosra és környékére kényelmesen, ráérősen pont elegendő.

2022. május 22., vasárnap

Úti élmények: Lisszabon és környéke 5-6. nap

Vészesen fogyott az időnk, már elment 4 nap. Igaz, rengeteg szépséget láttunk. Az 5. napra volt egy belépőnk az Oceanariumba, ami Európa legnagyobb akváriuma, ennél csak a Dubai-ban lévő a nagyobb.

A hely a Vasco da Gama híd mellett van, a városközponttól keletre, közel a reptérhez. Rutinosan kibuszoztunk (azért is laktunk jó helyen, mert egy csomó busz járt a főúton, ami tőlünk rövid sétára volt) egy rendkívül randa iparnegyeden keresztül a modern városrészbe, tele üvegépületekkel, magas házakkal. Az előre váltott jeggyel secperc alatt benn is voltunk. És külön öröm, hogy nem kellett a maszk. Ugyanis náluk még zárt helyeken, pl. tömegközlekedés maszkot kell hordani. Ezt az emberek tényleg be is tartják, a metrókocsiban, buszon, villamoson mindenkin rajta van, már bent a metróállomáson nem feltétlenül, de többnyire.

Nos, ez a hely, mármint az Oceanarium (nem a metróállomás) valami csoda. Órákig el lehet nézegetni a központi akváriumban lévő halakat. 27 cm vastag az üvege és több millió liter víz van benne. És nem ám mezei tengervíz! Édesvízet kevernek össze megfelelő mennyiségű sóval. Mondjuk, azt nem tudom, ez mennyire jó megoldás. Nyilván nem olcsó. Mindegyik óceánnak vagy egy külön része, ahol az arra jellemző állat és növényfajok láthatók. Nekem az Antarctica volt a kedvencem a szabadon repkedő madarakkal és a cuki pingvinekkel.



A pingvineknek egész kolóniája lakik odabent. Megvan, hogy ki kinek a fia, lánya, unokája, stb. A pingvinek egy színes kis műanyaggal vannak megjelölve a hónaljuknál, így pontosan tudható, hogy ki bohóckodik éppen. :o))










A bal oldali világossárga "valami" nem egy úszó moszat, hanem egy Dragon fish, azaz sárkányhal. Nyilván nem véletlen a dekoráció...



Nem győztem csinálni a fotókat és a videókat. A rájákat nagyon szeretem, olyan mintha mindig nevetnének (jó, tudom, hogy az alul nem a szájuk, de olyan vicces).


Vannak olyan programok iskolás gyerekeknek, hogy egy éjszakát ott alhatnak hálózsákban a nagy akvárium mellett. Tényleg nagyon relaxáló és különleges érzés lehet, nagy élmény. Valamit csak láthatnak belőlünk is a halak, mert sok odaúszik egész közel az üveghez, ahol az emberek állnak.

Szóval végignéztük az egészet töviről-hegyire. Még kétszer ennyit is el tudtam volna ott lenni.

Már benről is láttuk, hogy mellettünk van a Telecabine, ami a mi libegőnk mása, csak zárt kabinjai vannak. Kb. 10 perc egy út, lehet egy útra vagy körbe is menni. Innen a városnak egy totál más arca látszik, a modern. Kellemes út, de csak nem tériszonyosoknak! :o))





Már emlegettem a másik hidat, nos ez a Vasco da Gama híd. Nagyon hasonló a fazonja a másikhoz és nem kevésbé hosszú. Sőt! Ez Európa leghosszabb hídja, kb. 17 km! Nem csoda, hogy egy képre nem is fért rá mindkét nagy oszlopa.



"Hazafelé" útba esett a Csempe Múzeum, amit nem szerettem volna kihagyni, mert nagyon tetszik ez a csempedolog. A kiállítás a kezdetektől a jelenig mutatja be, hogy hogyan változtak a minták, a színek és a csempedivat. A legrégebbiek inkább a szőnyegekre hasonlítanak, míg a XVII-XVIII. századi darabok már inkább képek és kellőképp barokkosak. Az állatfigurák egy része igen csak meghatározhatatlanra sikeredett és néhány angyal kellőképp ijesztő volt. 

A képek sorrendjének tehát van jelentősége, az alábbi kép a legrégebbi csempe a gyűjteményből. Kezdetben inkább az arab-mór minták domináltak, nekem azonnal a perzsa szőnyegek ugrottak be.




Aztán megérkeztünk a XVI-XVII. századba. Ez egy barokk stílusú darab.


...barokkosabb...


...még barokkosabb..


...legbarokkosabb.


Ezek a legfrissebbek, egy op-artos...


... egy 3D-s...



...puzzle-ös.


És itt jött el az az alkalom, hogy megnézhettem életem legrondább templomát (merthogy eredetileg az épület kolostor volt, mi más?). Bocsánat, mély elnézés, hogy ilyet mondok, de ez borzasztó volt. Képzelj el egy igazi barokk templomot, kellőképp befeketedett festményekkel, egy rakat csicsamicsa aranyozással és egész sötétbarna faburkolatokkal. No, ezt még sikerült megfejelniük fehér alapon kék mintás csempékkel! Szabályosan fizikai fájdalom volt ránézni. Én nem is értettem, ez kinek az agyszüleménye lehetett. Annyira ronda volt, hogy képtelen voltam lefotózni. Ez a fotó a netről van, de szerintem alaposan kikozmetikázva, mert ennyire nincs bent világos. És az a szag! Huh, na az pusztító.


A múzeum után még felmásztunk a Pantheon-hoz, ami egyébként az Alfama negyedben van, közel a szálláshoz. Azt olvastam, hogy itt vannak eltemetve híres portugálok, no, gondoltam, akkor elmegyünk. Némi, sőt nagy csalódás volt, hogy az info nem egészen helytálló, ugyanis 6 szarkofág valóban van bent, de ezek csak jelképesek, a híres emberek nem itt vannak eltemetve. Az épület maga viszont tényleg szép, nem túl csicsás, és a kupola körül található teraszról megint csak szépséges a látvány. Némi esztétikai kárpótlást jelentett az előző templom után.









Miután visszaballagtunk a szállásra és megvacsoráztunk, kitaláltam, hogy fáradtság ide vagy oda, menjünk fel és várjuk meg a miradouro-n a naplementét. Szépek voltak a fények is, szólt a zene, enyhe volt az idő, kellemesen elücsörögtünk a párkányon és néztük a túlpart fényeit.











6.nap: Cascais és Cabo da Roca

Ez a napunk megint kirándulós volt, végre az óceán felé vettük az irányt. Egy másik pályaudvarról ment a vonat (olyan mint nálunk a zónázók) Cascais-ba, az a végállomás. Kb. 30 perc az út és 20 percenként indulnak a vonatok, nagyon flottul megy a dolog. A vonat csaknem végig a víz mellett halad. Arrafelé van Lisszabon Riviérája a kis üdülőfalvakkal és városkákkal. Cascais előtti megálló pl. Estoril, ahol Horthy Miklós töltötte a száműzetés éveit. Óriási szerencséje volt, hogy ott élhetett.

Cascais-ból busz (szintén a hop-on körbe-körbe) indul Cabo da Roca-hoz, ami Európa legvége. A következő part már Amerika. Különleges érzés azért, elhiszed? Hogy már nincs tovább föld, csak a rettenet nagy víz. 







Szépséges hely, tele virággal. Ez a fehér virág csak itt nyílik például.





Ragyogóan sütött a nap, de a szél olyan erős volt, hogy be kellett menni egy kávéra és egy sütire a büfébe (tudom, már megint süti, de olyan finom..ez volt a No. 1 egyébként!). 

Mindketten szoknyában voltunk, mondván, jó az idő, még szerencse, hogy legalább harisnyát vettünk, mert anélkül lefagyott volna a lábunk. Így is, majdnem. A buszok itt is össze-vissza járnak, szerencsére kiböktük, hogy jön (jóval a menetrend előtt), kicsit BKV feeling-em volt, de rendesek a sofőrök, mert bevárnak. Nem sietnek, minek?

A buszállomástól kb. 3 percet (na jó, lehet, hogy ötöt is) sétáltunk és a strandon találtuk magunkat. Pacsker le, harisnya le, mint két gyerek tapicskoltunk a forró homokban. 2019-ben ugyanilyen érzés volt Monterosso (Cinque Terre) partján járkálni áprilisban a tengerben, csak az a víz akkor kb. 17-18 fok lehetett, ez pedig csak 15. Ennek ellenére csomó, ismétlem csomó gyerek és felnőtt fürdött és úszott a vízben.











Fülig ért a szánk egész délután, napoztunk, időnként bedugtuk a lábunkat a vízbe, a parti étteremben salátáztunk egyet, aztán elindultunk a Pokol kapujához (Boca do Inferno). Kb. 2 km-es séta, már meg sem kottyant. A part tiszta szikla, a víz elég mélyen alattunk hullámzik. A sétány túlsó oldalán végig pazar villák.











Abból tudtuk, hogy megérkeztünk, hogy tele volt a környék turistával. Többek között magyarokkal. Maga az Ördög kapuja egy lyuk a sziklában, ahová hangosan becsapkodnak a folyamatosan mozgó hullámok és jó nagy a zaj. Jaj, nagyon nagy élmény!






Kicsit sem szívesen indultunk vissza, kár, hogy végefelé közeledett a nap. Szinte egyszerre esett le mindkettőnknél a tantusz, hogy van még egy napunk, amikor még simán visszajöhetünk a partra.