7. nap: Cascais újratöltve
Nos, a gondolatot tett követte, nem volt kérdés, hogy visszavonatozunk. A kérdés csak az volt, hogy szálljunk-e ki inkább Estorilban vagy ne, de végül a már ismert, bevált helyre szavaztunk.
Délelőttre viszont még előirányoztuk az ünnepnapi zárás miatt elmaradt Monasterio de los Jerónimos-t (Szent Jeromos kolostor). Az épület a világörökség része, így kihagyhatatlan. Mivel a vonat megáll Belém állomáson, innen már csak kb. 20 percre volt Cascais.
Mindjárt a 10 órás nyitásra mentünk és ez ismét jó gondolatnak bizonyult, mert később már óriási sorok kígyóztak. A jegyeladás viszont meglepően bénaságos, ugyanis a Régészeti Múzeum rész oldalán kell sorban állni a jegyért, majd a Kolostor oldalában lévő bejárathoz kell sorban állni a bejutáshoz. És ez nem igazán volt egyértelmű, hogy hol és mit. Jó, jó, azért rájöttünk és bejutottunk.
A kolostor gyönyörű, de igazából az a rész nem is olyan nagy, mert a hatalmas épület legnagyobb részét a Régészeti Múzeum foglalja el, amire nem volt idő. Gyönyörűek a faragások, különleges csavart és mintás oszlopokkal van tele az egész belső udvar, hihetetlen, hogy mi munkába került ezt az egészet megalkotni. Nem beszélve a külsejéről, ami szintén pazar.
Az épület oldalában van egy nagy kőlap tele aláírásokkal. Magyarország részéről épp az övével:
Talán hallottál már az EU Lisszaboni Szerződéséről, nos pont erről van szó.
Rövid vonatozás után hamar az ismerős parton találtuk magunkat. Még jó, hogy vittünk naptejet magunkkal Pestről (köszi Csík Andi a régi infót), mert különben hólyagosra égtünk volna. Így is hámlik azóta is a lábfejem meg a lábszáram, csak úgy mondom.
Megkóstoltam a paella-t, ami tudom, hogy alapvetően spanyol étel, de vélhetően a portugálok se rontják el.
Volt benne természetesen mindenféle tengeri herkentyű. Javaslom, nagyon fincsi. Séta a főutcán, fagyi és sajna véget is ért a nap. Tudtuk, hogy fájni fog. Utolsónak lefotóztam azt a kis szigetet, ahol egy erődöt építettek annó a középkorban azzal a céllal, hogy a folyó torkolatát védje az ellenséggel szemben. Elképzelésem sincs, hogy ezt az óceánban hogyan tudták megoldani és még oda is kellett vinni a követ meg az egyebeket. Tudtak ezek a régiek is, na.
Előző este már összerámoltunk,így az utolsó pihenéssel telt. Korán terveztük az alvást, mert másnap hajnali 3-ra állítottam be az "órát" (igazából biztonságból az összes telefont), 4-re rendeltem a reptéri transzfer autót. Az természetesen Murphy, hogy aznap költöztek be új vendégek az emeletre, akik péntek este bulizni akartak. És buliztak is. Egyéb körülmények között tök megértem a dolgot, de ez a mi elalvásunkat semmivel sem könnyítette meg.
8. nap: Hazautazás
A 3 órai kelést még az ellenségemnek sem kívánom. Tényleg fáj. Egy óra alatt azért összekapartuk magunkat és 4 előtt pár perccel elindultunk a szűk utcácskánkon lefelé addig, ahol a kocsi már meg tudott állni. Tudom, hogy rettenet gonoszság, de szinte jólesett végighúzni a bőröndöt a ház előtt a kedves emeleti lakók orra előtt. A többi környékbelit viszont tényleg sajnáltam, ha megzavartuk az álmukat. A fiatalok akkor mentek hazafelé vagy szálltak ki a taxikból az éjszakai program után, ő már, mi még álmosak voltunk. A kocsi pontosan érkezett, kb. 15 perc alatt kint voltunk a reptéren, mivel nem volt forgalom és a reptér bent is van a városban, hamar elérhető.
Ez volt az első alkalom, hogy még itthon rendeltem kocsit a szállásra, hogy kivigyen minket a reptérre, mivel kora hajnalban még nincs tömegközlekedés. Ezt nagyon ajánlom mindenkinek, még ha nem korai időpontról van szó. Kb. 8 ezer forint volt, ami nagyon megérte, hogy kényelmesen kiértünk a reptérre és nem kellett kínlódni a csomagokkal.
A felszállás után 3,5 órával pontosan landoltunk Ferihegyen. Útközben láttam a Velence környéki Adriát, a Szlovén Alpok még mindig havas hegyeit, a Balatont teljes hosszában, a Dunát a hidakkal. Azok is csodásak voltak, mint az egész utazásunk.
Szlovén Alpok
A Balaton észak felől nézve
A Tihanyi-félsziget
Duna hidak
Margitsziget
Stadion
Landolás előtt
Köszönöm, hogy velem tartottál és végigolvastad. Remélem, tetszett és sikerült valamit érzékeltetni az élményekből, amiből rengeteget kaptunk. Nagyon érdemes elmenni, nagyon ajánlom mindenkinek, aki megteheti, hogy menjen el Portugáliába. 8 nap a fővárosra és környékére kényelmesen, ráérősen pont elegendő.
