Két játékfelhívás is érkezett, amiknek eddig még nem tettem eleget. (Enyje!) Az első a kezdetekre kíváncsi és
Erga hívott meg rá. Íme az én kezdetem, ami az Ande karkötő volt 2008. január 12-én:
Tenném hozzá, hogy az első órán annyira béna voltam, hogy szinte a cérnát se tudtam a tűbe befűzni. Egyébként az a vicc, hogy még most is szívesen fűzök ilyen eccerű darabokat, bár a bonyik természetesen jobban izgatnak.
A másik játék pedig a "Gyermekkorom kedvenc ételei"
Zooja meghívására.
Nos lássuk csak az akkori kedvenceimet:
No. 1: halászlé (minél csípősebb, annál jobb és tészta nélkül nem az igazi) Mivel se a férjem, se a lányom nem szereti, erős kisebbségben vagyok, sajna.
No. 2: húsleves (természetesen Nagyi húslevesére gondolok, annyi tésztával, hogy megálljon benne a kanál. Nem a fitness verzió! Talán már megközelítem az övét?!)
No. 3: vadas
No. 4: rántott hús
No. 5: Lúdláb torta (csakis a szomszéd néni féle)
A 3. és 4. már annyira nem hoz lázba, lúdláb tortát meg a kutya nem süt nekem, én nem tudok, a bolti meg nem ízlik. Ez lehet az elérhetetlen örök szerelem.....De a levesek stabilan tartják a helyüket. Egyébként is leveses vagyok, a második néha egyáltalán nem hiányzik.
És amit sem akkor, sem most nem szeretek:
No. 1: tojásleves
No. 2: kelkáposztafőzelék
No. 3: disznótoros kaják (sült hurka, kolbász, vér, brrrr)
A többi ételt mind megeszem mostmár, bár gyerekkoromban a főzelékekért nem rajongtam. Azért a saját főzelékeimet hajlandó vagyok. Az egyetlen ok, amiért jó, hogy én főzök az, hogy nem kell olyan készítenem, amit én nem komálok. Állítólag jól főzök, de nem vagyok egy nagy konyhatündér (csak simán tündér), cukrászati képességeim pedig a 0 felé konvergálnak. Néha összebarkácsolok egy sütés nélküli sütit.
Most már az összes hadititkot tudjátok rólam. :)) Köszönöm a játékokat, Lányok!
