Helyszín: az ebédlőnk
Időpont: ma
Menü: csirkeleves, csőben sült karfiol
Szereplők: 13 éves kamasz lányom, én és a karfiol
Cselekmény:
Lillus eszi a csőben sült karfiolt. Kegyetlenül vagdalja a kanál(!) élével a sült sajtbevonatot.
Én: Miért nyiheled azt a sajtot ennyire?
Lillus: Azért akarom elvágni, mert egyben szeretem.
Miután a karfiol elfogyott, Lillus megszólal:
Nagyon finom volt ez a csőben sült karfiol, csak a karfiolt nem szeretem benne.
Majd miután feláll, magához emel egy tányér ribizliszószt, amit 0 éves kora óta nem eszik meg és vigyorogva elvonul.
Szerintetek a kamaszok értik magukat?
Annyira jó, hogy már fáj. Ha nektek is van ilyen story-tok, bátran írjátok ide megjegyzésként, hadd derüljünk.:))
4 megjegyzés:
like :D
:))))))))
Nagyi mindenkinek kedvére való töltelékkel készíti a palacsintát. Ági kb 3 éves volt, mikor nagyi megkérdezte: Te mivel eszed a palacsintát?
Válasz: Kézvel és cukorval.:)
De jot nevettem Tundrus:))
Valoban valtozik az izlesuk a gyerekeknek,mint ahogy nekunk is.
Mi hétvégén szombat-vasárnap ugyanazt a levest esszük mindig. Most a gombalevesen volt a sor. Tegnap a hatévesem a gombát félretolta "utálom" felszólalással, ma meg csak azt ette meg belőle, "én azt szeretem" változtathatatlan kijelentéssel. Oké, mondom. a lényeg, hogy egyél.
És ő még csak hat és fél. Mi lesz itt kamaszkorában???
Megjegyzés küldése