Barangolás Olaszországban 4: A barokk Róma

Olaszországban valahogy gyorsabban telik az idő (kivéve Pompei, ahol ugyebár megállt), mert máris az utazás félidejénél járunk. A római úton Rómából még igazából keveset láttunk, na de majd ma!

Egy rövid metrózás után  a Spagna téren kezdtük a sétát, a Spanyol lépcsőnél. Épp felújítás alatt, így a szokásos lépcsőn ücsörgők most máshol ücsörögtek. Maga a tér elég kicsi, de a lépcső főleg alulról nézve monumentális.

Egyébként ez tipikusnak mondható Rómában: pici hely és valami baromi nagy műemlék. A lépcső alján bárka alakú szökőkút, nagyon helyes.

A barokk városrész tele van szökőkutakkal és obeliszkekkel, tér nem nagyon lehet meg valamelyik nélkül.

Ja, és persze templom nélkül. Rómában kb. 800 templom van, szerintem sehol máshol nincs több, a többsége barokk és számomra követhetetlen. Szerencsére ez nem templomtúra volt. A 800-ból 5 különösen fontos pápai vagy vatikáni templom létezik. Az első a már mutatott Szent Pál Bazilika (a láncos), természetesen a Szent Péter Bazilika a Vatikánban, a lateráni Szent János templom, ami a vatikáni előtt a főtemplom volt, egy Máriáról elnevezett (ami Ferenc pápa kedvence, ide rendszeresen jár egy-egy utazása előtt vagy után) és még egy, azt nem láttuk még kívülről sem.

A Spanyol lépcsőtől nincs messze a Trevi kút (pici tér, nagy szökőkút). Nemrég felújították, így gyönyörű fehér színben pompázik. Természetesen a pénzdobálás meg volt, jobb kézzel a bal váll felett, szabályosan, hogy az esély megadjuk a visszatérésre.

A Trevi után megnéztünk egy templomot (micsoda meglepetés), ahol ilyen szépséges fák voltak kivilágítva. A templom felejtős, de a fák nagyon tetszettek. Mondjuk a képen az alma úgy néz ki, mintha meg lenne rohadva, de csak bronzból van.

Ugyanitt egy fa makett, melyen körben más híres templomok és székesegyházat mini makettje látható. Íme a Westminter és a Notre Dame.

A Római templomok közül engem igazándiból egy érdekelt és azt meg is kaptam, a Pantheon. Eredetileg az "összes istenek" temploma, ma már ez is keresztény. A kupolája az etalon más kupolák számára. Ez az egyetlen szinte teljesen épségében látható ókori műemlék, persze volt felújítás itt is. A kazettás mennyezetet bronz lapok burkolták, így a fény-árnyék hatás még érdekesebb lehetett, de a borítást leszedték és abból a bronzból készült a Szent Péter székesegyház oltárának a négy csavart oszlopa (majd lesz kép később).

A lyuk direkt nincs befedve, szabadon beesik az eső illetve a rózsaszirom, amit minden pünkösd vasárnap a tűzoltók szórnak le a tetőről. Épp pünkösd vasárnap volt másnap, az idegenvezetőnk el is ment megnézni, de olyan szinten tömeg volt, hogy csak a tűzoltókat látta, a szirmokat nem.

A Pantheon-ban van többek között eltemetve Raffaello, akit sokakkal egyezően én is nagyon szeretek. Láttuk a Stanzáit a Vatikánban. Rajta kívül pl. az a Margit királyné is itt nyugszik, akiről a Margherita pizza a nevét kapta.

A Pantheontól nincs messze a Navona tér. Igazából felülről látszana, hogy régen egy stadion volt, ahol vizi játékokat tartottak. A helyét lekövezték és kapott 3 szökőkutat. A középső a Folyók Kútja, 4 nagy szobra a a Dunát, a Nílust, a Gangeszt és a Rio della Plata-t szimbolizálja. Na ennek sztorija van!

A kút elkészítéséért 2 híres szobrász versengett, az egyik Bernini, a másik Borromini, mellesleg jegyzem meg, egyébként sem kifejezetten kedvelték egymást. Mindkettő megcsinálta a terveket és a pápa végül némi furmánynak köszönhetően Bernini-ét választotta. (Bernini a kész makettet "véletlenül" és a pápa sógornőjének ajándékozta, akinek a házában a pápa megint csak "véletlenül" meglátta és beleszeretett.) Az átadás előtt ez a kedves Borromini állítólag lefizette Bernini egyik szolgáját, hogy mutassa meg a tervet, amiben észre is vett egy hibát, ami meggátolja a vízfolyás beindulását. Már előre örült, hogy milyen csúfos kudarc lesz ez Bernini-nek. Eljött a bemutató napja, ott volt a krém, a pápa meg az összes VIP.

Beindították a kutat és....semmi. Először mindenki türelmesen várt, de aztán a pápa már türelmetlenkedni kezdett, hogy mi lesz. Végül nagy nehezen, de megindult a csobogás. A pápa megjegyzésére Bernini valami olyasmit válaszolt, hogy a víz olyan lassan csordogál, mint ahogy a pápa pénztárcájából a fizetség, mert állítólag még lógott az építőknek az árával. Ettől függetlenül Bernini a mennybe ment, Borromini meg koppant egy nagyot.

Na de van itt más fontos hely is! A téren lévő cukrászda Róma egyik legjobbja, ha nem a legjobbja, így magunkra nézve kötelezőnek éreztük, hogy leteszteljük a fagyijukat. És nem csalódtunk.

A fagyi után egy huszáros vágással átkeltünk a Tiberisen az Angyalvárhoz, majd szépen tovább is sétáltunk a Vatikánba, ahová időpontunk volt. A kettő közötti távolság kb. 800 m. Ezt onnan tudom, hogy ilyen hosszú az a menekülőút, amin keresztül nem egy pápa szaladt már az Angyalvárba, amikor megtámadták a várost. Olyan mint egy mini vízvezeték és párhuzamosan halad a főúttal. Ez a pápa egérútja (de nem a pápai egérút! Bocs)

Kérem szépen, mi már álltunk türelmesen 2,5 órát a londoni óriáskeréknél, Párizsban legalább másfelet a Saint Chapelle-nél, de ezt az őskáoszt és tülekedést, ami itt volt, senkinek sem kívánom. Azt nem is akarom tudni, hogy akinek nem volt időpontja, az mikor jutott be. A sor alapján én kb. 3-4 órai várakozásra tippelnék. Mindezt szakadó esőben. A hátamon szó szerint folyt a víz, de nem az izzadság, hanem az eső miatt.

A Vatikáni Múzeum talán a világ leggazdagabb gyűjteménye, azt a rengeteg információt és műtárgyat nem is lehet egyszerre befogadni. Ezért csak egy különösen híres szobrot emelnék ki, és ez a Laokoon-csoport. Itt van ugyanis az eredeti.

Na, de még ezt is mutatom, bár nem fontos, de érdekes. Ez kérem szépen egy kilométerkő. Róma volt természetesen a 0 és minden út innen indult ki. Ez az 5. km jelzőoszlopa. Szerintem cuki.

És ami nekem még nagyon tetszett: Raffaello Stanza-i közül az Athéni Iskola freskó. Erről hoztam több fotót is.

Raffaello ráfestette erre a képre az összes híres görögöt: Platónt, Arisztotelészt, Demosztenészt és sok más tudóst és filozófust. És szerényen magát is. Ezen a fenti képen profilból, fekete sapóban őt látjuk.

A múzeum fénypontja, nem mondjam, a Sixtusi kápolna. Szerencsére volt egy kis idő leülni és körbegyönyörködni. Hihetetlen, hogy Michelangelo mire volt képes. Az akkori eszközökkel és körülmények között, háton fekve, éveken át dolgozni és ilyet létrehozni. Nem semmi. Páratlan, pláne, hogy fel van újítva, így közel azonos hatása van, mint eredetileg. Azért is ráfért nagyon a felújítás, mert a gyertyák és egyebek rondán bekormozták a falakat.

Itt ül össze a konklávé, amikor pápaválasztás zajlik és ide teszik be azt a kályhát, aminek a füstje jelzi, hogy sikerült-e választani avagy nem. Ha nem, fekete a füst, ha igen, akkor pedig fehér.

A kápolnától az út a Szent Péter Bazilikába visz. A külső képe sokkal-sokkal jobban tetszik, mint a belseje. Belülről nem nyűgözött le, de nagy. Itt vannak azok a csavart bronz oszlopok, aminek az anyagát a Pantheon mennyezetéről szedték le.

Az első római napunk összességében jól sikerült, sok mindent láttunk, sokat sétáltunk a belvárosban, és bent a múzeumban. A szállodában este pedig mi más is várt ránk, mint a fincsi paradicsomos tészta.

A folytatásban az antik Rómával ismerkedünk.