Mentünk már hajóval, busszal, metróval, most a vonat következett. Ez a vonat a mi mezei személyvonatunkhoz hasonlít, olyan is az állapota. Az a jó, hogy a pályaudvar mindjárt Firenze belvárosa mellett van, így egy pár perces séta után már benn is voltunk az óvárosban.
Béke, nyugalom, szépséges középkori házak, rengeteg sikátor, a csendes Arno part, Firenze nagyon barátságos és élhető városnak látszik. Rómában nem, Nápolyban nem, de itt szívesen laknék, ha azon gondolkodnék.
Először lekanyarogtunk a Ponte Vecchio-hoz a folyópartra. A híd igazándiból nem is néz ki hídnak, mert két oldalt a Rialto-hoz hasonlóan üzletek vannak. A Ponte Vecchio-n csak nemesfémes mester vehetett házat, most is kirakat kirakat hátán van, tele arany, ezüst és egyéb ékszerekkel.
A térképen nézve hosszúnak tűnik, valójában egy pár perces sétával el lehet érni az Arno-tól a Palazzo Vecchio-t, Firenze egyik legismertebb épületét. Ez gyakice a városháza, illetve a "Régi Palota". A Mediciek utána egy másik palotába költöztek.
A bejáratnál a szépséges Michelangelo féle Dávid szobor másolata, illetve még két másik. Az épület sarkán lévőt állítólag a helyiek nagyon nem szeretik, én speciel nem értem miért, de ők tudják.
A bejáratnál a szépséges Michelangelo féle Dávid szobor másolata, illetve még két másik. Az épület sarkán lévőt állítólag a helyiek nagyon nem szeretik, én speciel nem értem miért, de ők tudják.
Itt a téren volt az a máglya, melyen megégették Savonarolát. Ő egy szerzetes volt, aki több éven keresztül irányította a várost és betiltott mindenféle az egyháznak nem tetsző dolgot. A mulatságokat, a túlzottan kivágott ruhákat, az ékszereket, az ünnepeket és a jókedvet is. A firenzeiek ezt néhány évig bírták, de szegény már a végén annyira elborult, hogy elítélték és kivégezték.
Számomra meghökkentően magas a torony, nem is számítottam ilyen magasra. Egyszerű a külseje, de lenyűgöző. Előtte áll egy oroszlán, mancsában a város címerével.
Mindenki (én is) liliomnak nevezi ezt a virágot, pedig mint kiderült, nem az. A város neve is nagy valószínűséggel a virág szóból ered, viszont a mi forintunk egészen biztosan a helyi florin után kapta a nevét.
Mindenki (én is) liliomnak nevezi ezt a virágot, pedig mint kiderült, nem az. A város neve is nagy valószínűséggel a virág szóból ered, viszont a mi forintunk egészen biztosan a helyi florin után kapta a nevét.
A téren található egy nyitott rész tele szép szobrokkal. Az egyik, a Perseus azért is érdekes, mert a készítője, Cellini belevéste a saját arcmását a fej hátsó részébe. És tényleg! A hajba ügyesen bele van kombinálva az arc, de ha nem tudnád, sose vennéd észre.
A Mediciek mellett sok más reneszánsz művész vagy tudós is firenzei származású, pl. Cellini vagy Dante. Apropó, Dantéval találkoztunk is, épp merő véletlenségből az Isteni Színjátékból adott el.
A Dante negyedben lehetett valahol a szülőháza, de nem tudják pontosan, melyik volt az. Ami viszont érdekes, hogy a házak falán táblákra van felvésve az Isteni Színjáték szövege, így aki végigmegy az utcákon, ki is olvashatja.
Ha pedig megéhezik vagy megszomjazik, csak odaáll a megfelelő lyuk elé, eszik egy kis kolbászt vagy valamit, aztán egy másik lyuknál ráküld egy pohár fehér vagy vörösbort. Be se kellett sehová menni, mindent menet közben meg lehetett vásárolni. Íme az ős McDrive.
Az eredeti állapotban megmaradt házakon az első emelet magasságában lyukak találhatók. Ez arra szolgált, hogy háború idején eltorlaszolták a bejáratot, a lyukakba rudakat, arra pallót tettek és egy közlekedtek az utca kiiktatásával a házak között. Tényleg nagyon közel vannak a házak egymáshoz, így ez egy logikus megoldás.
A főtérről lassan lecsorogtunk a Santa Maria della Fiore templomhoz, polgári nevén a firenzei Dómhoz. Kívülről tiszta márvány, rózsaszín, zöld és fehér mintázatos az egész. Látva az épület méretét, nem kevés anyagot kellett elcipelni idáig Carrara-ból.
Az olasz reneszánsz templomoknál teljesen természetes, hogy egy templom gyakice három részből áll. Egy maga a templom, egy a harangtorony és egy a keresztelőkápolni. Ha kacérkodtam is a gondolattal, hogy fel kéne menni a harangtoronyba, gyorsan letettem róla, miután kiderült, hogy kb. 500 lépcsőfokot kéne megmászni a csodás kilátásért. Ráadásul rettenet hosszú sor állt a bejáratánál. Így beértük a templommal.
A kontraszt óriási. Kívül a gyönyörű márványminta, belül viszont szinte csupasz.
Nekem mondjuk sokkal jobban bejön mint a barokkos agyondíszítés. Miközben kívülről hatalmasnak tűnik, a belső már nem annyira. Ettől függetlenül Firenze teljes lakossága belefért a XV. században. Nem emlékszem a pontos számra, de nem volt olyan kevés, mint gondolnánk.
Záróprogramként a pizzázás után shopping-oltunk a piazzán. Majdnem minden árus bőrcuccokat árult, főleg táskát, de volt bunda, bőrkabát is. Nem készültünk rá, így szó szerint megleptük magunkat egy-egy tatyóval. Nekem jött a fejlövés és türkizzöldet vettem, már van is ötletem, hogy milyen gyöngyös cuccal fogom feldobni.
Itt a közelben van a Szent Lőrinc templom. Na most az azért érdekes, mert ilyen volt a szépséges Dóm is, mielőtt márvánnyal borították. Ez nem volt ilyen szerencsés és sosem fejezték be. Szerintem megegyezhetünk abban, hogy bűnös hanyagság volt nem befejezni.
És akkor itt a vége. Ezután már csak egy hosszú-hosszú buszozás következett Szlovénián keresztül Budapestre. Nagyon nyomták a sofőrök, így a tervezett időben hajnali kettőkor szálltunk ki a Hősök terén.
A véleményemet egyes helyekről folyamatosan megosztottam írás közben. Összességében azt mondom, hogy Olaszország valami gyönyörű, remélem, az olaszok tisztában vannak vele, hogy micsoda természeti és ember alkotta kincs van a birtokukban. Másfelől viszont nem tudnék ott élni, pedig szeretem a mediterrán feeling-et, de csak egy bizonyos mértékig. Talán ez az ok.
A kajájuk közismerten fincsi, viszont az ország kissé drága (legalábbis nekünk) és néha elég spúrok az olaszok. Gondolok arra, hogy amíg a múzeumok ingyenesek 18 év alatt és az utazásra is általában vannak kedvezmények pl. Londonban vagy Párizsban, addig itt szinte semmi, vagy csak kis mértékben. Vagy pl. a vacsoránál fizetni kellett a vízért a mentanai szálláson, ami minden máshol természtesen ingyenes. Na, de sebaj, az élmény és a szép emlékek kompenzálják ezeket az apróságokat.
Itt a vége, fuss el véle. Köszönöm, hogy jöttél. Szeretettel üdvözöl: Tündrüs
Ha pedig megéhezik vagy megszomjazik, csak odaáll a megfelelő lyuk elé, eszik egy kis kolbászt vagy valamit, aztán egy másik lyuknál ráküld egy pohár fehér vagy vörösbort. Be se kellett sehová menni, mindent menet közben meg lehetett vásárolni. Íme az ős McDrive.
Az eredeti állapotban megmaradt házakon az első emelet magasságában lyukak találhatók. Ez arra szolgált, hogy háború idején eltorlaszolták a bejáratot, a lyukakba rudakat, arra pallót tettek és egy közlekedtek az utca kiiktatásával a házak között. Tényleg nagyon közel vannak a házak egymáshoz, így ez egy logikus megoldás.
Modern házzal nem sokkal találkoztunk, de az az egy cuki volt a propellerekkel.
A főtérről lassan lecsorogtunk a Santa Maria della Fiore templomhoz, polgári nevén a firenzei Dómhoz. Kívülről tiszta márvány, rózsaszín, zöld és fehér mintázatos az egész. Látva az épület méretét, nem kevés anyagot kellett elcipelni idáig Carrara-ból.
Az olasz reneszánsz templomoknál teljesen természetes, hogy egy templom gyakice három részből áll. Egy maga a templom, egy a harangtorony és egy a keresztelőkápolni. Ha kacérkodtam is a gondolattal, hogy fel kéne menni a harangtoronyba, gyorsan letettem róla, miután kiderült, hogy kb. 500 lépcsőfokot kéne megmászni a csodás kilátásért. Ráadásul rettenet hosszú sor állt a bejáratánál. Így beértük a templommal.
A kontraszt óriási. Kívül a gyönyörű márványminta, belül viszont szinte csupasz.
Nekem mondjuk sokkal jobban bejön mint a barokkos agyondíszítés. Miközben kívülről hatalmasnak tűnik, a belső már nem annyira. Ettől függetlenül Firenze teljes lakossága belefért a XV. században. Nem emlékszem a pontos számra, de nem volt olyan kevés, mint gondolnánk.
Záróprogramként a pizzázás után shopping-oltunk a piazzán. Majdnem minden árus bőrcuccokat árult, főleg táskát, de volt bunda, bőrkabát is. Nem készültünk rá, így szó szerint megleptük magunkat egy-egy tatyóval. Nekem jött a fejlövés és türkizzöldet vettem, már van is ötletem, hogy milyen gyöngyös cuccal fogom feldobni.
Itt a közelben van a Szent Lőrinc templom. Na most az azért érdekes, mert ilyen volt a szépséges Dóm is, mielőtt márvánnyal borították. Ez nem volt ilyen szerencsés és sosem fejezték be. Szerintem megegyezhetünk abban, hogy bűnös hanyagság volt nem befejezni.
És akkor itt a vége. Ezután már csak egy hosszú-hosszú buszozás következett Szlovénián keresztül Budapestre. Nagyon nyomták a sofőrök, így a tervezett időben hajnali kettőkor szálltunk ki a Hősök terén.
A véleményemet egyes helyekről folyamatosan megosztottam írás közben. Összességében azt mondom, hogy Olaszország valami gyönyörű, remélem, az olaszok tisztában vannak vele, hogy micsoda természeti és ember alkotta kincs van a birtokukban. Másfelől viszont nem tudnék ott élni, pedig szeretem a mediterrán feeling-et, de csak egy bizonyos mértékig. Talán ez az ok.
A kajájuk közismerten fincsi, viszont az ország kissé drága (legalábbis nekünk) és néha elég spúrok az olaszok. Gondolok arra, hogy amíg a múzeumok ingyenesek 18 év alatt és az utazásra is általában vannak kedvezmények pl. Londonban vagy Párizsban, addig itt szinte semmi, vagy csak kis mértékben. Vagy pl. a vacsoránál fizetni kellett a vízért a mentanai szálláson, ami minden máshol természtesen ingyenes. Na, de sebaj, az élmény és a szép emlékek kompenzálják ezeket az apróságokat.
Itt a vége, fuss el véle. Köszönöm, hogy jöttél. Szeretettel üdvözöl: Tündrüs
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése