Elmélkedések 69., avagy újrahasznosítás

Annyit hallani manapság az újrahasznosítás fontosságáról, hogy én is akcióba léptem. A környezetet ugyan eddig sem terheltem meg túlságosan a gyöngyökkel (azt hiszem, sőt remélem), viszont volt egy csomó saját ékszerem, amit annó megfűztem, de igazából nem hordtam. Csak ücsörögtek a dobozban, bennük a nem kevés pénzzel. Gyönyörű darabok, de inkább a megfűzésük volt izgalmas, nem a hordásuk, vagy már nincs is meg az a ruhám, amihez eredetileg készültek. De van olyan is, amit kicsit meg szeretnék fiatalítani, mert az évek során bizony a gyöngyök is viseltesek lettek. (Megjegyzem, az utóbbi kategóriában volt olyan, amit közel 10 éve hordtam intenzíven, és nem szakadt el, tehát nem mondható, hogy a kézzel készült ékszer ne lenne tartós.)

Nos, néhányan tehát már csak voltak. Merthogy ollót kaptak.

Jónéhány karkötő, medál, gyűrű és fülbevaló esett áldozatul (és még vélhetően fog is), de nem bánom, hiszen a jó minőségű gyöngyök nem kopnak, nem fakulnak, kiválóan felhasználhatók egy-egy új ékszerhez. Sok feldolgozásra váró Swarovski rivoli, kristálygyöngy, teklagyöngy, kásagyöngy vagy éppen csiszolt gyöngy tulajdonosa lettem.

A képeken talán látszik, hogy gyakice tele lett az asztalom a bontás után. Mindent szépen bezacskóztam fajta, szín és méret szerint és szépen elpakoltam az ünnepre való tekintettel.

Ez történt még dec. 23-án délelőtt, miközben főztem és takarítottam is. Ne mondjam, hogy annyira nem bírtam a tétlenkedést és annyira birizgálta a fantáziám a sok "új" anyag, hogy természetesen még Szenteste előtt elkészült egy csodás Swarovski rivolis karkötő és egy egész nap "tétlenség" után csináltam még Swarovski karit rengeteg sok kristálygyöngyből. A következő bejegyzésekben természetesen mutatom majd őket.

Köszönöm, hogy jöttél. Szeretettel üdvözöl: Tündrüs