Ott hagytam abba, hogy másnap várt minket a rózsaszín tó. Hogy mi???
Nos, igen, ez a különleges tó Torrevieja-ban található. Igazándiból két tó van, az egyik rózsaszín, a másik zöld színű. Idő hiányában mi a rózsaszín felé vettük az irányt. Amikor a távolból megláttuk a vizet, óriási nagy csalódást éreztem, merthogy a szokásos vízkék szín látszott.
A csel abban van, hogy csak közelről látható a különbség - és akkor tényleg látható - hogy a tó rózsaszín. A magyarázata abban rejlik, hogy a sós vizben lévő baktériumok és algák megváltoztatják a színtelen víz színét. :)) Nem bírtam megállni, hogy ne nyaljam meg a vizes ujjamat, hát, elég sós volt az íze. Fürödni nem lehet benne, csak flamingóknak - ezekből sajnos egyet sem láttunk...
Más attrakció nincs a parton, így továbbindultunk Cartagena-ba. Bevallom, korábban nem tudtam róla semmit, de mikor terveztem a kirándulásokat, láttam, hogy Alicante-hez közel van. Egy nagyon helyes városba csöppentünk, melynek legfőbb nevezetessége a római kori színház. Ha elindulsz a kikötőtől a házak között, még az is megtörténhet, hogy simán elmész mellette, mert a házak minden oldalról körbeveszik. Kb. félig? maradt meg, időközben ráépült egy keresztény templom is, de abszolút elképzelhető, hogy milyen lehetett fénykorában.
A várost még időszámításunk előtt alapították a karthágó-iak. az afrikai Karthagó-val megegyező névvel. A rómaiak Cartago Nova-nak hívták (na ja, mivel elpusztították az elsőt...), a spanyol neve sem lett nagyon más. Egyébként Spanyolország 6. legnagyobb városa.
Mire bebarangoltuk a színházat, a pocakok jelezték az ebédidőt. A színház és a kikötő között találtunk egy kiülős éttermet, ahol szikrázó napsütésben és melegben ebédeltünk. Kipróbáltam a spanyol csirkehús levest, nagyon finom, bár ránézésre talán nem erre számítunk.
Én ha külföldön vagyok, a helyi kajákat eszem, ha tengerparti ország, akkor pedig halat vagy tengeri herkentyűt. Ezt a krumplis tőkehalat kértem, és valami frenetikusan finom volt! Fogalmam nincs, hogy mit locsoltak a főtt krumplira, valami fokhagymás-olivás cucc volt az biztos, de ritka jól eltalálták.
Lillus paella-t választott, Gabi pedig ibériai sertéssültet.
Mi mindig megkóstolgatjuk egymásét, nekem mindegyik bejött.
Amikor a belépőt kértük, ajánlotta a pénztáros, hogy vegyünk inkább kombinált jegyet, ami a színházba és az erődbe is érvényes, mi meg hagytuk magunkat rábeszélni.
Úgy vettem észre, a környéken térdig lehet járni az erődökben, szinte minden helyen van egy. Cartagena-ban mindjárt kettő is (ja, Alicante-ban is találtunk később még egyet).
Szerencsére tele hassal nem kellett hegyet mászni, lift visz fel. A kilátás innen sem csúnya...
Aznapra tervben volt még egy hely, méghozzá a 200 000 pálma városa, Elche. Míg a város egyik vége a tengerparton van, a városközpont már kb. 15 km-re a tengertől. Egyébként lélekszámra kb. akkora mint Cartagena, 200 000 fővel és szintén igen régen alapították, méghozzá a görögök. Aztán volt itt mindenki, rómaiak, karthágóiak, mórok, bizánciak, gótok. Tiszta átjáróház! A görögök Helike-nek hívták, a rómaiak Illici-nek, aztán kialakult az Elche név. A számokból úgy látom, hogy minden lakosra jut egy pálma. Egyébként láttam olyan fákat, amikre egy névtábla volt kitéve, teljesen lehet, hogy az illető (pl. egy görög konzul) jelképesen örökbe fogadta.
Néhány óránk volt, azt a városközpontban elterülő pálmaligetben töltöttük, és a park töredékét jártuk csak be. Nagyon szeretem a pálmákat, de legnagyobb barátjuk Lillus, neki ez a hely gyakorlatilag a Paradicsom. És nem mellesleg, világörökségi helyszín!
Az óvárosi rész is kedves, kellemes, jó a kis narancsfák környékén kóricálni.
Elche Alicante-tól 23 km, ez kocsival semmi, hamar hazaértünk. Hiába jártuk le a lábunkat, este azért csak nem bírtunk magunkkal és a napot egy fincsi Sangría-val zártuk. Rácuppantunk, mint sivatagi vándor a vízre. :))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése