5-6. nap:
Hétfőn reggel a Royal Mews-ban
kezdtünk. Ez a hogy is mondjam, királyi hintó és autóistálló. A Koronához
tartozó államok (pl. Ausztrália, Írország, Skócia, stb.) mind készíttettek
egy-egy hintót a királynőnek ajándékba, amit aztán bizonyos időközönként
használ is, gondolom én. Ott van még kiállítva néhány autó is, Erzsébetünk
kedvence a Bentley, mint megtudtuk.
Na és persze a koronázási hintó is itt
található. Íme a kép, aztán mindenki döntse el, teccős-e avagy sem ebben a
formában.
A Royal Mews a Buckingham Palota
háta mögött van, így csak egy macskaugrás volt, hogy beépüljünk a tömegbe azt a
bizonyos híres őrségváltást megtekintendő. A legjobban azok helyezkedtek, akik
a palota kerítéséhez álltak, mert ők legalább látták az udvaron lezajló
dolgokat. Esetünkben csak a fényképezőgép látta igazán, mi már kevésbé. Mi
inkább a bevonulásrészét kaptuk, ezért elhatároztuk, hogy másnap reggel
pótoljuk a kimaradt részeket, de ez aztán már nem jött össze. Next time.
A Palotától séta vissza a
Westminster Pier-hez, ahonnan hajóval alácsorogtunk a Tower-ig. A hajón egy
roppant humoros kapitány segítségével tudtuk meg, hogy épp mit látunk (nagyjából lebontott híd, Shakespeare Globe Színház másolata, egy kalózhajó bulicélokra, a HMS Belfast hadihajó, többek között)
De
tényleg ari volt (meg ez kedves sapkás társaság is), még ha csak felvételről is. Sajnos az út elég rövid, ilyenformán
túl hamar megérkeztünk, bár jó lett volna még hajókázni (és ücsörögni) egy
kicsit. A kiindulástól kb. egy bő órányira van Greenwich és a Cutty Sark nevű
hajó, amit majd szintén legközelebb szeretnénk megnézni. Az élet nagy
igazságtalansága, hogy egy nap csak 24 órából áll (még Londonban is) és hat nap
csak 6x24-ből.
Szóval a Tower-nél kiszállva
elbaktattunk a British Museum-ba. Mivel ez már ebéd után volt, csak néhány
válogatott részt néztünk meg odabent. A múmiák nem volt kérdés, az athéni
Parthenon szobrai megint csak nem, ráadásképp voltak még görög vázák
és mükénéi fürdőkádak, asszír szárnyas bikák és szépséges reliefek is, ha jól tévedek
Babilonból. Ezek (különösen a babiloni cuccok) tényleg nagyon szépek! Ebben az
egészben az a fantasztikus, hogy amit még annó csak a művészettörtének
könyvekben láttam, azok most ott voltak az orrom előtt. Mint pl. Periklész
híres szobra. Egyébként szeretem a művészettörténetet, pláne élőben.
Athénban már jártam még egri
leányka koromban, így akkor megtekinthettem az ellopott reliefek és egyebek
hűlt helyét. Most hiánypótlóként megnéztem azt, aminek a hűlt helyen kellene
lennie. Merthogy az angoloknak igazából baromira semmi joga nem volt ahhoz,
hogy ezeket onnan leszedjék és azóta is maguknál tartsák. Képesek voltak egy
fél görög templomot is elhozni!
Véleményem szerint ezeknek mind
Athénban kellene lenniük ott, ahol készültek és ahová tartoznak. Na ezen megint
jól elfilozofálhattunk Lillussal. Periklész szobra mellett ücsörögve összedobtam
egy hevenyészett töriórát a görög-perzsa háborúkból, mert az 5. osztály már
igen rég volt a lányom életében. Jövőre, ha megint tanulják töriből ezeket,
legalább lesz valamilyen emléke a görögökről.
És eljött az utolsó nap. Ez mindig
fáj, de Londonban különösen. Annyi mindent lehetne még csinálni, megnézni…! A
sok közül a Harrod’s lett a kiválasztott.
Ha már vásárolni nem, legalább
nézelődni tudunk egy kicsit. A Harrod’s-ban az a röhej, hogy persze drága, ezt
mindenki tudja, de van vásárló is! Nemcsak nézelődő turisták mint mi, hanem
vevők! Nóra javaslatát követve a játékosztályt és az élelmiszerosztály néztük
meg, de bolyongás közben végigmentünk a bútorosztályon is. Hát mit ne mondjak,
be tudnám rendezni onnan a kérót! A játékosztály mindaddig egy szokásos, persze
drága terep, amíg szembe nem találod magad a 11 ezer fontos (nem tévedés!)
játékautóval. Íme:
Gondolom, a kastélyparkban
remekül lehet vele róni a köröket, talán csak a kavicsok zavarnak egy kicsit.
Azért ez milyen? Bőrülés, rendes működő autó, kb. 30-40 km/h-val tud menni és
röpke 4 millában van forintban. Elég szép?
Az élelmiszerrészlegben olyan
gyümik vannak, hogy én kérek elnézést, amiért nem is hallottam még róluk.
Naponta frissen szállítva Brazíliából, Kolumbiából meg innen-onnan. Hát igen,
ez egy másik élet.
És akkor tényleg ennyi volt. Fél
kettő körül elindultunk a reptérre és este 9-kor befutottunk Pestre. Szép, tiszta időben tudtam még a gépről is néhány fotót megejteni. A képen (a gép szárnyán kívül) a Temze tölcsértorkolata (lehetne) látható, ahogy épp eléri a La Manche csatornát. De higgyétek el, tényleg ott volt.
Általában
mindig örülök, ha magyar földre teszem a lábikómat, de most nem. Egyáltalán
nem. Azóta is visszamennénk. Talán 1x megint…
És itt a vége.
2 megjegyzés:
Köszönöm szépen ezt a részletes, fotókkal illusztrált csodás beszámolót. Remélem ősszel én is kijutok végre Londonba. Ez a beszámoló nagy segítségemre lesz! Köszönöm!
Kedves Anita, ha bármilyen kérdésed lenne vagy valamilyen tippre lenne szükséged, írj a blogban található email címre, szívesen segítek. Üdv.
Megjegyzés küldése