London III, avagy az utolsó két nap/London III

5-6. nap:

Hétfőn reggel a Royal Mews-ban kezdtünk. Ez a hogy is mondjam, királyi hintó és autóistálló. A Koronához tartozó államok (pl. Ausztrália, Írország, Skócia, stb.) mind készíttettek egy-egy hintót a királynőnek ajándékba, amit aztán bizonyos időközönként használ is, gondolom én. Ott van még kiállítva néhány autó is, Erzsébetünk kedvence a Bentley, mint megtudtuk.

Na és persze a koronázási hintó is itt található. Íme a kép, aztán mindenki döntse el, teccős-e avagy sem ebben a formában.

A Royal Mews a Buckingham Palota háta mögött van, így csak egy macskaugrás volt, hogy beépüljünk a tömegbe azt a bizonyos híres őrségváltást megtekintendő. A legjobban azok helyezkedtek, akik a palota kerítéséhez álltak, mert ők legalább látták az udvaron lezajló dolgokat. Esetünkben csak a fényképezőgép látta igazán, mi már kevésbé. Mi inkább a bevonulásrészét kaptuk, ezért elhatároztuk, hogy másnap reggel pótoljuk a kimaradt részeket, de ez aztán már nem jött össze. Next time.

A Palotától séta vissza a Westminster Pier-hez, ahonnan hajóval alácsorogtunk a Tower-ig. A hajón egy roppant humoros kapitány segítségével tudtuk meg, hogy épp mit látunk (nagyjából lebontott híd, Shakespeare Globe Színház másolata, egy kalózhajó bulicélokra, a HMS Belfast hadihajó, többek között)

  

 

De tényleg ari volt (meg ez kedves sapkás társaság is), még ha csak felvételről is. Sajnos az út elég rövid, ilyenformán túl hamar megérkeztünk, bár jó lett volna még hajókázni (és ücsörögni) egy kicsit. A kiindulástól kb. egy bő órányira van Greenwich és a Cutty Sark nevű hajó, amit majd szintén legközelebb szeretnénk megnézni. Az élet nagy igazságtalansága, hogy egy nap csak 24 órából áll (még Londonban is) és hat nap csak 6x24-ből.

Szóval a Tower-nél kiszállva elbaktattunk a British Museum-ba. Mivel ez már ebéd után volt, csak néhány válogatott részt néztünk meg odabent. A múmiák nem volt kérdés, az athéni Parthenon szobrai megint csak nem, ráadásképp voltak még görög vázák és mükénéi fürdőkádak, asszír szárnyas bikák és szépséges reliefek is, ha jól tévedek Babilonból. Ezek (különösen a babiloni cuccok) tényleg nagyon szépek! Ebben az egészben az a fantasztikus, hogy amit még annó csak a művészettörtének könyvekben láttam, azok most ott voltak az orrom előtt. Mint pl. Periklész híres szobra. Egyébként szeretem a művészettörténetet, pláne élőben.

 

Athénban már jártam még egri leányka koromban, így akkor megtekinthettem az ellopott reliefek és egyebek hűlt helyét. Most hiánypótlóként megnéztem azt, aminek a hűlt helyen kellene lennie. Merthogy az angoloknak igazából baromira semmi joga nem volt ahhoz, hogy ezeket onnan leszedjék és azóta is maguknál tartsák. Képesek voltak egy fél görög templomot is elhozni!

 

Véleményem szerint ezeknek mind Athénban kellene lenniük ott, ahol készültek és ahová tartoznak. Na ezen megint jól elfilozofálhattunk Lillussal. Periklész szobra mellett ücsörögve összedobtam egy hevenyészett töriórát a görög-perzsa háborúkból, mert az 5. osztály már igen rég volt a lányom életében. Jövőre, ha megint tanulják töriből ezeket, legalább lesz valamilyen emléke a görögökről.

És eljött az utolsó nap. Ez mindig fáj, de Londonban különösen. Annyi mindent lehetne még csinálni, megnézni…! A sok közül a Harrod’s lett a kiválasztott.

 

Ha már vásárolni nem, legalább nézelődni tudunk egy kicsit. A Harrod’s-ban az a röhej, hogy persze drága, ezt mindenki tudja, de van vásárló is! Nemcsak nézelődő turisták mint mi, hanem vevők! Nóra javaslatát követve a játékosztályt és az élelmiszerosztály néztük meg, de bolyongás közben végigmentünk a bútorosztályon is. Hát mit ne mondjak, be tudnám rendezni onnan a kérót! A játékosztály mindaddig egy szokásos, persze drága terep, amíg szembe nem találod magad a 11 ezer fontos (nem tévedés!) játékautóval. Íme:

 

Gondolom, a kastélyparkban remekül lehet vele róni a köröket, talán csak a kavicsok zavarnak egy kicsit. Azért ez milyen? Bőrülés, rendes működő autó, kb. 30-40 km/h-val tud menni és röpke 4 millában van forintban. Elég szép?

Az élelmiszerrészlegben olyan gyümik vannak, hogy én kérek elnézést, amiért nem is hallottam még róluk. Naponta frissen szállítva Brazíliából, Kolumbiából meg innen-onnan. Hát igen, ez egy másik élet.

 

És akkor tényleg ennyi volt. Fél kettő körül elindultunk a reptérre és este 9-kor befutottunk Pestre. Szép, tiszta időben tudtam még a gépről is néhány fotót megejteni. A képen (a gép szárnyán kívül) a Temze tölcsértorkolata (lehetne) látható, ahogy épp eléri a La Manche csatornát. De higgyétek el, tényleg ott volt.

Általában mindig örülök, ha magyar földre teszem a lábikómat, de most nem. Egyáltalán nem. Azóta is visszamennénk. Talán 1x megint…

És itt a vége.