A délelőttünk Vincennes-ben telt (vala). Gondolom, korábban elkülönült Párizstól, de ma már úgy beleolvadt, hogy még csak nem is a város külső kerületében van. Szóval a városban van egy másik "város".
Vincennes-ben minden V. Károlyról szól. V. Károly igen művelt, olvasott uralkodó volt, ami abban a korban ugyebár nem volt általános. A vár a lakhelye volt, de innen kormányozta Franciaországot egy időben. Okosan elválasztotta a magánéletet az irodától, méghozzá egy függőhíddal.
A vár szuper állapotban van, igaz, jelenleg is építkezési munkálatok zajlanak belül. Érdekes volt látni, hogy kb. hogyan élt egy király egy várban annó. Ez pl. a király hálószobája volt a másodikon.
Az elsőn volt a nappali (kb. ugyanolyan mint a háló), ahol fogadta a vendégeit. Na de a legjobbak a tornyokban voltak. Ugyebár négy torony van, minden szinten különböző célra használták a helyet. Az első van pl. a kápolna, akkor egy kis szoba, ahová időnként bezárta magát (mint tudjuk a fedőneve Bölcs volt, bocs). A másodikon a hálószobából nyílik a ruhásszekrény torony, illetve az olvasószoba torony. V. Károly valóban nagyon okos lehetett, de a belsőépítészethez nem nagyon konyított. Az olvasószobácskájába ugyanis a kincstáron és a retyón keresztül lehetett eljutni.
Nem tudom, ez kinek, milyen indíttatásból jött, de én lecsapattam volna az építész fejét....
Miután kinézelődtük magunkat a vár fokán, megnéztük a templomot (hiszen nincs vár templom nélkül), majd visszametróztunk Párizsba, egyenesen a Moulain Rouge-hoz. Hát dél körül a Moulain Rouge-ban nem valami nagy élet folyik, de ez minket cseppet sem érdekelt.
Annál inkább az a kisvonat, ami innen indul és felvisz a Montmartre-ra, a Sacre Coeur-höz.
Egy nappal előbb kellett volna jönni, mert a harangját csak Húsvét vasárnap kondítják meg, de ez csak utóbb derült ki. Túléljük.
Miután lezötyögtünk a kisvonattal a "hegyről" és elsuhantunk a sex shop-ok mellett a Pigalle-on, visszaértünk a kiindulási helyünkre. Most Saint-Denis következett, a gótikus katedrálissal és a francia királyok, királynők temetkezési helyével.
Azért akartam ide eljönni, mert a világon egyedülálló, hogy ennyi koronás uralkodót egy helyen temessenek el. Sajnos a francia forradalom alatt a sírok egy részét megrongálták, de még így is egy csomó szarkofág látható odabenn. Van itt eltemetett király még a 400-500-as évekből is.
Állítólag itt van egy magyar származású királyné is, de sajnos őt sehol sem találtam.
Clodvig, Kis Pipin, Martell Károly és Dagobert? Rémlik valami? (A Kacsamesék tuti.)
Nem csak kultúrával él az ember, szórakozni is kell időnként, így elmentünk pénzt költeni a Rue de Rivoli-ra, melyen alácsorogtunk a Városházáig, majd a Marais (=mocsár) negyedben lévő Vogézek teréig.
Ekkor már este 7 óra volt, de még világos és csomóan a parkban. Nagyon aranyos, hangulatos tér, szinte teljesen szimmetrikus mind a négy oldala. Itt történt ama nevezetes lovagi torna, melynek sebesülésébe 10 nap múlva belehalt II. Henrik király.
Innen nem messze van a Bastille tér, ahol már csak egy emlékoszlop emlékeztet a híres Bastille-ra.
A napot (én legalábbis) egy hatalmas adat thai husis pirított tésztával zártam, Lillus pedig kacsával. Erről nem készült fotó, mert mire eszünkbe jutott, már bekebeleztük.
Folyt. köv. az utolsó napi programmal.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése