Elmélkedések 85., avagy hogyan készülnek a fotóim?

Nos, az sejthető, hogy nem vagyok profi fotós, így nincs profi fotólaborom sem. Ami van, az igazából 3 eszköz: maga a fényképezőgép, egy háromlábú állvány és egy fotósátor. Mindhármat a férjemtől kaptam ajándékba.

Az első ékszerfotóimat akkor készítettem, amikor elindítottam a blogot 2008-ban. Fotózgattam, próbálkoztam bent a nappaliban, kint a teraszon, fehér anyagon vagy a kinti kövön. Volt egy idő, amikor egy fonott kenyérkosár vagy épp rizsszemek adták a hátteret, az speciel nekem tetszett. 

Aztán áttértem a konyhaasztalra, egy fehér bútorlap lett a háttér, akkor már megvolt a jó fényképezőgépem. 

A fotózás legfontosabb eleme a fény, ez nyilvánvaló. Fontos, hogy ékszert (pláne, ha csillog) ne fotózzuk se a tűző napon, se árnyékban. A legjobb egy olyan hely, ami ablakközeli, tehát világos, de nem éri közvetlen napsütés, csak szórt fény. Nos, én csak akkor tudtam véletlenül jó és éles képeket csinálni, ha épp sütött a nap, és a nap egy bizonyos szakában voltunk. Ja, és ha nem mozdult be a kezem! Jellemzően ezt csak hétvégén tudtam megvalósítani.

Utána kaptam meg az állványt, majd a barátnőmtől egy kisméretű fotósátrat. Ezzel már jobb képek készülhettek, nem kellett várnom a napocskára, de a sátor mérete elég picike, így egy ékszerszettet, pláne egy magas ékszernyakat nem tudtam beletenni.

Végül érkezett meg a naaagy fotósátram. Nos, ebbe kis túlzással már én is beleférek. 60x60 cm-es kocka, állítható fényerővel, mozgatható izzósorokkal, fekete és fehér háttérlapokkal.

Természetesen sok-sok próbafelvétel készült és még készül a mai napig is egy-egy darabról, mire ki tudok választani 3-4 olyat, amit megfelelőnek gondolok. Legyen szép éles, színhelyes, megfelelően kontrasztos, stb. A nálam profibbak ezt sokkal-sokkal jobban tudják.

A fotózás után azonban megúszhatatlan a képszerkesztés. Erről és még néhány más fontos dologról a következő bejegyzésben fogok mesélni. Tarts velem akkor is!

Köszönöm, hogy jöttél. Szeretettel üdvözöl: Tündrüs