5. napunkon 4.15-kor keltünk, mert a belépőnk fix időpontra szólt a Neuschwanstein kastélyba. Az út kb. 2-2,5 óra Stuttgartból, de: az ajánlás szerint érkezz meg már legalább 1-1,5 órával előbb a faluba, mert még fel is kell jutnod a kastélyhoz. A feljutás vagy egyszerű, rövid vagy könnyű, de a három együtt csak egy esetben jön össze, ha buszozol. Ugyanis ott van még lehetőségként a lovaskocsi és a lábbusz. Utóbbi 40 perc mászást jelent egy pocsék meredek úton.
Lett volna kedvem egy lovaskocsis megoldáshoz, ha az időpont nem lett volna oly közel (ha lekésed, akkor buktad az egészet). Így a busz lett a nyerő, amire lehet csak felfelé utat fizetni, ha a lefele utat már sétálod (mi így tettünk, gondolom, sejthető).
A belépés igazi német precizitás szerint történik. 10 percenként vannak a turnusok és egyszerre csak 15-20 fő mehet be, majd minden csoport kap egy vezetőt, aki végigkíséri a termeken. Lemaradni nem lehet, és persze fotózni sem. Nem tudom, miért kell ezt annyira tiltani, mikor így is milliók látogatják évente a helyet, nem lennének úgy se kevesebben. Nagy pozitívum viszont, hogy magyar audio guide is van.
Mi volt a benyomásom? Nos a külcsín jobban tetszett mint a belbecs. Összességében persze nagyon cuki az egész, tényleg olyan középkori lovagváras, de a rengeteg aranyozás elnyomja a feeling-et. Végül is a megrendelőnek nyilván tetszett, bár nem sokáig élvezte.
Tehát az úgy volt, hogy a bajor királynak, II. Miksának volt egy fia, Lajos. Jó, jó, két fia volt, de most Lajost mesélem. Lajos egy jó darabig teljesen normális, átlagos fiatal királyfinak tűnt. Amikor az apuka meghalt, ő lett a király, II. Lajos néven.
Lajost a politika nem igazán érdekelte, inkább csendesen elvonulva kívánt volna élni. Igazából sok minden más sem érdekelte, például sosem kívánt megnősülni. Egyszer majdnem elvette Erzsébet királyné egyik testvérét, de aztán viharos gyorsasággal meggondolta magát. Utólag nézve, jobb is volt úgy, mert unokatestvérek voltak (a hasonlóság közte és Erzsébet között egyértelmű). A hobbija az építkezés volt. Mármint a kastélyoké. Az 1880-as években el is készült álmai kastélya. Az ő tervei és akarata szerint épült minden, megtervezte egészen apróra az egészet kívül, belül. Az építkezést a majdnem szemben lévő családi kastélyból követte.
Túl sok vendéget nem tervezett fogadni, de azért lett trónterem, lovagterem és minden más terem is, minden mint a mesékben, germán mondákban. A belső terek abszolút túldíszítettek és a bizánci és a középkori stílusban lettek kialakítva.
A kevés vendég egyike volt Wagner, Lajos nagy példaképe, többek között a Lohengrin opera adta az ihletet a várhoz.
II. Lajos története szomorú véget ért. Annyira nem foglalkozott Bajorország ügyeivel, hogy felmerült a lemondatása is. Időközben sajnos az is kiderült, hogy mentálisan nincs vele sem semmi rendben. Ez minden bizonnyal családi örökség volt a sok rokon házasság miatt. Végül megfosztották a tróntól és München mellé vitték. Egy nap elindult a közeli tóhoz sétálni és máig nem tisztázott körülmények között vízbe fulladt. Hogy magától vagy segítettek neki, valószínűleg nem fog kiderülni. Álomkastélyát csak nagyon rövid ideig élvezhette, ami pláne nagyon szomorú. Utóda az öccse lett, Ottó, aki még az 1900-as években is uralkodott, de csak névleg, mert rajta is kiütköztek az őrültség jelei. A tényleges uralkodást, a két fiú nagybátyja, Liutpold végezte, akit az ő fia, III. Lajos követett. És vele 1918-ban véget is ért a Bajor Királyság története, ami mindösszesen az 1800-as évek elején kezdődött.
A napnak kb. a fele telt el, mire leereszkedtünk a hegyi úton a faluba. Egy kellemes ebéd után következett a Hohenschwangau kastély, amit a várból láttunk.
.jpg)
