Németországban 2. 1-2. nap: Stuttgart-Esslingen

Nos, azért a második, mert volt egy első utunk április elején, de arról elmaradt a beszámoló. Tervezem pótolni azt is.

Mindkét utazás apropója, hogy Lillus fél évre kiment dolgozni Stuttgartba. Először őt vittük ki, másodszor pedig már a rengeteg látnivaló és korábban tervezett kirándulások hoztak vissza minket.

Az első napról nincs sok mondanivaló, mivel kocsival az út az egész napot elveszi. A repülőjegy meglepő módon irtózatosan drága, pedig fapadosról van szó, ezért maradtunk az autós verziónál. Így viszont rengeteg helyre eljutottunk autóbérlés nélkül.

Reggel 7-kor indultunk és kb. este fél 7-kor érkeztünk meg.  Útközben megálltunk újfent Mondsee-nál (ahogy az első út alkalmával is) ebédelni. Ezt a helyet receptre kéne felírni az utazóknak. Az autós pihenő a Mondsee tóhoz nagyon közel van, így ebédelés közben lehet a látványban gyönyörködni. Persze szakadt az eső (ahogy az első út alkalmával is), alig látszott a túlpart. De azért így is kihagyhatatlan. Az étel pedig szuper finom, bár olcsónak nem nevezném. Útközben a havazáson kívül mindenféle időjárás képviseltette magát. Köd, szitálás, zivatar, napsütés, hőség, a hőmérséklet is ugrált 18 és 26 között.

Másnap Lillus még dolgozott, ezért külön programot csináltunk. Tetemes alvás után Esslingen volt a cél. Ez a városka szinte már összeépült Stuttgarttal, kb. 15 perc kocsival. De a hangulata össze sem hasonlítható a szomszéddal! 

A túrát a várban kezdtük. Nos, én valami nagyobbra számítottam, persze fogalmam sincs miért. Kicsi városkához kicsi vár dukál. 

Érzésem szerint ebben inkább csak katonák tartózkodhattak és mások (mint pl. egy várúr és családja) nem laktak benne huzamosabb ideig, mert olyan épületrészt nem nagyon találtunk. Mindjárt a belváros felett egy kis dombon található, lentről nézve az egri vár jutott eszembe. A domb oldala tiszta szőlő, ebben is hasonlít Egerre. 

Habár nem vagyunk igazán magasan, a kilátás nagyon szép, a fedett várfalról egyenesen a piactérre látni.

Esslingen belvárosa a középkorból maradt meg, természetesen kiváló állapotban, gondosan rendben tartva, ahogy azt a németek csinálják. Eredeti neve még a VIII. század környéként Hetsilinga volt. Olyan mint egy mesevároska a favázas házacskákkal és kedd lévén alig voltak. Sétáltunk úgy a girgegurba szűk utcákon, hogy közben teljes csönd volt. Tehát teljes csönd.

Mivel estére mexikói vacsi volt betervezve, így csak könnyű ebédet akartunk enni. Végül egy pici étteremben kötöttünk ki, amiről kiderült, hogy fogyatékos embereket alkalmaznak. Egyébként is szimpatizálok az ilyen helyekkel, és nagyon kedvesek is voltak mindannyian. Szeretünk helyi ételeket kipróbálni, ezért végül Maultasche salátát ettünk. 

A Maultasche egy tipikus német étel, kicsit a lengyel/szlovák pirogira hasonlít. Valamilyen tésztaféle, ami különböző dolgokkal van megtöltve, pl. darált hússal, krumplival, káposztával. Nekem a lengyel nagyon bejövős volt, a német párja is fincsi. Ettem már leves formátumban is, de hideg salival sem volt rossz. 

A girbegurba utcákon igen könnyű elkeveredni és a végén, ha nem látod a templom tornyát, akkor véged van. Ezt a személyes tapasztalat mondatja, de nagy nehezen visszakeveredtünk a mélygarázshoz.

Délután visszamentünk Stuttgartba, felmentünk a Killesberg kilátóhoz hűsölni egy kicsit, mert kutya meleg volt. Megjegyzem, egész héten szuper időnk volt, nem úgy mint itthon, ahogy hallottam.

Stuttgartnak 3 nagy parkja van, amiket úgy terveztek meg, hogy egyikből a másikba átjárhatók. Mindegyik óriási, így a városnak elég nagy része zöldterület. A kilátóba már nem volt kapacitásunk felmenni, de tettünk egy jó nagy sétát, majd pihentünk egy jót a "szökőkút" mellett az alpakák, kecskék, malackák, fehér pávák és egyéb állatfajták "társaságában".

Este pedig a már említett mexikói vacsora következett koktélozással egybekötve. 

Már csak az utóbbi miatt sem kellett ringatni minket elalváskor....