Még első este megbeszéltük Lillussal, hogy reggel ha nem esik, lemegyünk a tengerpartra, ha már a szállodánk a strandon volt. Ne mondjam, természetesen esett. Helyesbítek: szakadt. Ömlött. Így csak az ablakból gyönyörködtünk...mit ne mondjak, ez nyáron valami szuper lehet. Csak kilépsz az ajtón és ott az Adria....
Mint meg is tapasztalhattuk, Olaszország nem kicsi. Nagyon nem, pedig másnap reggel a csizmának csak a felső szárán kellett lecsorognunk Rómáig. Szerencsére minél délebbre mentünk, annál jobb lett az idő. Először elhaladtunk Ferrara, majd Bologna mellett, ahol megkezdődött az utazás az Appenineken keresztül Firenzéig.
Van egy film, az egyik kedvencem, a Napsütötte Toszkána. Nos, a második nap pont ilyen szépséges napsütésben suhantunk végig a pályán szőlők, olajfaligetek és zöld rétek között. Néha belementünk egy esőcsíkba, de aztán megint sütött a nap. Ez így ment egyébként egész végig.
Firenzétől nem messze, még visszafelé található Siena, ami állítólag szintén olyan gyönyörűséges, mint Firenze.
A két város hosszú-hosszú ideig vetélkedett egymással (ne mondjam, a politika miatt), mindenképpen kölcsönösen le akarták körözni a másikat. Mindkét városban kitalálták, hogy építenek egy új székesegyházat, természetesen doszt nagyobbat mint a másiké. Így lett Siena-ban, ami egyébként nem egy nagy város egy nagy új templom. Firenze azonban a sienai pestisjárványnak hátszelének köszönhetően (Sienában elfogytak az építők meg a finanszírozók, nem vicc) beelőzte őket a szépséges és monumentális Dómmal, amit utolsó nap néztünk meg.
Egy másik alkalommal a két város összeveszett, hogy a köztük fekvő területen hol van a városhatár. Megegyeztek abban, hogy elindítanak egy-egy lovast a két városból egymás felé és ahol találkoznak, ott lesz a választóvonal. A furmányos firenzeiek azonban leitatták a sienai lovast, aki még javában horpasztott, amikor a firenzei már vígan kocogott Siena felé. Az eredmény sejthető.
Firenzei vagy sienai, a sajt, a bor, a sonka és az olajbogyó itt is fincsi, meg ott is. Sajtot és sonkát ettünk elég sokat odakint, nem rossz.
Már jó délután volt, mikor befutottunk Rómába. Aznapra már csak egy buszos városnézés volt betervezve, amiért először nem lelkesedtem, de utólag meggondolva jó ötletnek bizonyult. Ennyi utazás után a fenének lett volna kedve gyalogosan nekiindulni a városnak. Egy kicsit keringtünk a városban, "élvezve" a délutáni csúcsforgalmat, de legalább a várakozás közben tudtam fotózni.
Az milyen, hogy az ember kb. 2400 éves falak és épületek előtt mászkál? Ez pl. a római városfal egy részlete, testvérek között is több mint kétezer múlt.
Az Appeninek ugyebár végighúzódik a csizmán. Bologna van az észak-keleti oldalán, Firenze pedig már a dél-nyugatin. A hegyek gyönyörűségesek, nem nagyon magasak, de szép zöldek. Hol viadukton, hol alagúton mentünk keresztül, van belőlük jó sok.
Aztán a hegyekből dombok lesznek és megjelennek az első ciprusok. Arról már lehet tudni, hogy Toszkánában járunk. Tulképpen ez volt az egyik ok, hogy nem repülővel mentünk Rómába, hanem busszal a hosszabb utat is bevállalva - hogy legalább lássuk a toszkán tájat.
Firenzétől nem messze, még visszafelé található Siena, ami állítólag szintén olyan gyönyörűséges, mint Firenze.
A két város hosszú-hosszú ideig vetélkedett egymással (ne mondjam, a politika miatt), mindenképpen kölcsönösen le akarták körözni a másikat. Mindkét városban kitalálták, hogy építenek egy új székesegyházat, természetesen doszt nagyobbat mint a másiké. Így lett Siena-ban, ami egyébként nem egy nagy város egy nagy új templom. Firenze azonban a sienai pestisjárványnak hátszelének köszönhetően (Sienában elfogytak az építők meg a finanszírozók, nem vicc) beelőzte őket a szépséges és monumentális Dómmal, amit utolsó nap néztünk meg.
Egy másik alkalommal a két város összeveszett, hogy a köztük fekvő területen hol van a városhatár. Megegyeztek abban, hogy elindítanak egy-egy lovast a két városból egymás felé és ahol találkoznak, ott lesz a választóvonal. A furmányos firenzeiek azonban leitatták a sienai lovast, aki még javában horpasztott, amikor a firenzei már vígan kocogott Siena felé. Az eredmény sejthető.
Firenzei vagy sienai, a sajt, a bor, a sonka és az olajbogyó itt is fincsi, meg ott is. Sajtot és sonkát ettünk elég sokat odakint, nem rossz.
Már jó délután volt, mikor befutottunk Rómába. Aznapra már csak egy buszos városnézés volt betervezve, amiért először nem lelkesedtem, de utólag meggondolva jó ötletnek bizonyult. Ennyi utazás után a fenének lett volna kedve gyalogosan nekiindulni a városnak. Egy kicsit keringtünk a városban, "élvezve" a délutáni csúcsforgalmat, de legalább a várakozás közben tudtam fotózni.
Az milyen, hogy az ember kb. 2400 éves falak és épületek előtt mászkál? Ez pl. a római városfal egy részlete, testvérek között is több mint kétezer múlt.
Ez pedig egy római nemes sírja. Annyira megtetszettek neki az egyiptomi piramisok, hogy a végrendeletében kikötötte, hogy neki ilyen kell. Sőt még azt is, hogy az örökösök csak akkor jutnak hozzá az örökséghez, ha egy éven belül elkészül a síremlék. Kb. 330 nap múlva készen volt.
Itt pedig a Circus Maximus (lásd kocsiverseny, Ben Hur és társai), illetve ami megmaradt belőle. Sajnos nem sok.
Ezt most meg nem mondom, kinek a diadalíve, legalább hármat láttunk még később.
Igen, ez pedig már a Colosseum, igaz még csak a buszból.
Rómában nagyon sok park nincs, de azért elég sok a fa és egyéb zöld. És sárga.
Bemutatom a píneát, avagy esernyő fenyőt. Toszkánától délre mindenhol láttuk és nagyon cuki.
Aznap már csak egy helyen szálltunk ki, a Pál apostol sírja köré-fölé épült bazilikánál. Monumentális az épület, még egy bazilikához mérten is. Először nem hozott lázba, de volt egy-két különlegesség. Például a díszes mennyezet.
Vagy a kupola mozaikja, amit levettek, felújítottak, majd visszatettek. Hogy hogyan, fogalmam sincs, de olyan mintha új lenne.
Az eredeti bejárat (középen van egy újabb és nagyobb) ajtószárnyai pedig Bizáncból kerültek ide. Ezek eredetiek és több mint ezer évesek!
Mint az ásványok és kövek nagy barátja, ezeket a cirmos mintás alabástrom oszlopokat sem hagyhattam ki.
Ez pedig az, amiért a bazilika megépült: Pál apostol sírja, az alatta lévő képen pedig a(z állítólagos) láncai, amivel meg volt kötözve a lefejezése előtt. Mivel római polgár volt, nem keresztre feszítették, hanem lefejezték.
Ennyi fért bele a 2. napba. A tegnapi még mindig vizes ruhák kicsomigászása és a vacsi után ismét zuhantunk az ágyba.
Köv. nap Pompei-be és Nápolyba utazunk, ne maradj le!.
