Mentünk, láttunk és visszamennénk, avagy Párizs 1. nap

És igeeeen! Eljött a nagy nap, amikor 1/2 4-kor cseng az óra és a repülő nem vár....

Na, ennek megfelelően gyorsan összekaptuk magunkat és siettünk ki a reptérre, mert a párizsi járatunk 7:05-kor indult. Némi késéssel befutottunk Párizsba. Jött a szokásos, "akkor merre is, hol a busz, melyikre férünk fel, stb.", de tényleg minden klappolt és sok-sok körforgalom és 1 és negyed órás buszozás után beértünk Párizs belvárosába. A szállásunk jó helyen volt, a kínai negyed szélén, jó közlekedéssel, de így is 3 óra volt, míg a landolástól a szobába érkezésig eljutottunk. Gyors lecuccolás után már indultunk is első állomásunkra, a Louvre-ba.

Nem tudom, ki hogy csinálja, de mi már tavaly is írtunk napi itinereket, amit igyekszünk betartani. Persze nincs kőbe vésve, de úgy sakkozzuk ki az útvonalat, hogy egy-egy környéket jól ki tudjunk vesézni. És ez nekünk bevált. Ráadásul az első két napra esős időt jósoltak, így logikus volt elsőként egy múzeumot megcélozni. Nem beszélve arról, hogy péntekenként a Louvre 21:45-ig van nyitva, így volt időnk bóklászni. 

Ha összeadjuk az egyes szinteken a bejárható útvonalak hosszát, akkor 17 km jön ki. 17 km! Még gombócból is sok. Amikor a metróból megérkeztünk az alá a bizonyos piramis alá, olyan volt, mintha egy nagy akváriumba estünk volna, ami telis-tele van nyüzsi halakkal (szerencsére nem piranhakkal!). És mi vagyunk a két újonc. Először azt se tudtuk, hogy fiúk vagyunk-e avagy lányok....

  

Hát igen, az a bizonyos piramis. Valaki szereti, valaki nem. Én nem raktam volna oda, de lehet, hogy csak én nem értem a látvány koncepcióját. Viszont a -1-es szinten lévő térben nagyon jól mutat. Egyébként nem is csak egy piramis van, hanem még 2 kisebb is és vagy egy fejjel lefelé is, de azt 

csak bentről látni. 

 

                             

A Louvre alaprajza olyan mint egy A betű és persze azok a látnivalók, amelyek a "meg kell nézni kategóriába" tartoznak az épület teljesen különböző szintjein és szárnyaiban vannak. A betű két szára a Richelieu és a Denon szárny, a teteje pedig a Sully szárny. Nekem az említett kategóriába a babiloni szárnyas bikák és színes falcsempék tartoztak, Hammurapi törvényoszlopa, az egyiptomi részleg II. Ramszesz-szel, a milói Vénusz, a szárnyas Niké, Napóleon megkoronázása David-tól és persze a Mona Lisa.

 

                

               

Miközben mentünk A-ból B-be, aztán C-be, stb. persze számtalan gyönyörűséget is láttunk. Leonardo Sziklás Madonnája és más itáliai mesterek képei, Mme Recamier vagy Josephine híres képe, sumer ékírásos agyagtáblák, görög és római szobrok... Amikor ott állok előttük, mindig eszembe jut, amikor a művészettörténet könyvben vagy a töri könyvben nézegettem őket, akkor még nem is gondolhattam, hogy egyszer majd élőben is találkozom velük. Mint például ezzel a sumér ékírásos WC papírtartóval. Na ja, a képregényes WC papír nem mai találmány.....!

Mint ahogy az eredeti Hupikék Törpikék is Egyiptomból valók! 

 

Szegény Josephine-nek sem jutott ki a maradéktalan boldogságból. Igaz, ő sem volt egy ártatlan leányka, de azért Napóleon elég csúfosan cserélte le az osztrák Mária Lujzára.

Itt pedig a "rökamék" ősanyja...

Természetesen a legnagyobb őskáosz a Mona Lisa előtt volt, amit elég hosszú kóválygás után találtunk meg. Én nem tudom, azok közül, akik ott tülekedtek a fotózás miatt, hányan nézték meg úgy igazán a saját szemükkel. Sajnos, néha magamon is észre veszem ezt, fotó katt, majd tovább, de nagyon igyexem...Szóval beverekedtem magam a dzsumbujba és azért is jól megnéztem magamnak. Nem csúnya, na, tudott ez a Leonardo. 

A kép modellje valószínűleg nem is álmodott arról, hogy egymást ölik az emberek a képéért. Az eredeti Mona Lisa egy firenzei kereskedő felesége volt az 1500-as években és teljesen átlagos életet élhetett (leszámítva, hogy volt egy törvénytelen gyermeke még a házassága előtt). Még azt is el tudom képzelni, hogy a kép egy iciripicirit szebbnek mutatja mint a valóságban (ahogy az lenni szokott néhány modell esetén), de persze ezt nem tudom és nem is szeretném Lisa Gherardini-t megbántani. Egyébként a Mona Lisa nevet nem Leonardo, hanem egy későbbi író adta a képnek. A mérete pedig egyáltalán nem kicsi, mint ahogy korábban olvastam, ez egy teljesen normális méretű festmény.

Tudtátok, hogy a XX. század egyik legnagyobb műkincsrablása is ehhez a képhez kapcsolódik? A század elején lopták el a képet és csak néhány év után került meg és került vissza a Louvre-ba.

Egy jó darabig filóztak rajta, hogy a kép vajon valóban Lisa-t ábrázolja-e, avagy Leonardo-t női ruhában. Volt mindenféle találgatás, mondjuk szerintem ez utóbbinak nem sok értelme lenne. Végül is sikerült bebizonyítani, hogy ő nem Leonardo.

A Louvre tényleg nagy falat. Pláne két fáradt utazónak, akik hajnalban keltek. Szerintem minden szintre alaphangon egy-egy napot lehet számolni normál tempóban. Nekünk a földszint jelentős részét és az első emelet egy jókora darabját sikerült bejárnunk gyorsított menetben, de a második emelet már nem ment, pedig ott is tudtam volna mazsolázni! Sajgó lábakkal zuhantunk be az ágyba és mondanom se kell, percig sem kellett minket ringatni. S már el is telt az első nap.

Néhány praktikus dolog, annak, aki még nem volt Párizsban vagy már nagyon régen. Érdemes itthon megvenni a Paris Pass-t és a Paris Museum Pass-t.

 

Egyrészt forintért kapható, másrészt rengeteg időt meg lehet spórolni vele. 24 éven aluliaknak egyébként ingyenesek a múzeumok és a látnivalók, kivéve az Eiffel torony. A Paris Pass pedig tartalmazza közlekedést az 1-3 zónán belül és vannak egyéb kedvezmények is.

Tavaly Londonban rettenet, mennyi idő elment a sorban állással. Itt szerencsére nem annyira. Az Eiffel toronyra volt időre foglalt helyünk, így csak odamentünk és kész, nulla várakozás. A sorokban mindenki szép türelmesen várakozott, még az egészen kicsi gyerekek is. Ez viszont az autósokról nem mondható el, dudálnak ezerrel. A metróhálózat szuper jó, teljesen világosan kitáblázva,  az állomásnevek 90%-ban megegyeznek a látnivaló nevével, könnyű a tájékozódás. Összesen 14 metróvonaluk van, itt is színekkel jelölve, általában véve az egész közlekedés nagyon hasonló Londonhoz, de lassúbb mint ott vagy itthon. Nem nagyon kell szidnunk a pesti tömegközlekedést, szerintem nincs okunk szégyenkezni. Hibák mindenütt vannak, ott is volt néhányszor. Ez van.

Az élet azonban elég drága, legalábbis nekünk biztosan. A közértben az egyik eladó ránk szólt magyarul (ugyebár magyarok mindenütt vannak, ezt tudjuk), beszélgettünk egy kicsit. Már 3 éve van kint, de nagyon vágyik haza. Hát nem egyszerű ott sem, nem is akarnak kint maradni, csak egy kicsit helyrerázódni anyagilag.

És igen, mindenki beszél angolul és válaszolnak is, nekem nem volt rossz tapasztalatom. Nyilván, mivel a turistákból (is) élnek, ezért nem engedhetik meg maguknak, hogy bunkók legyenek a külföldiekkel. Udvariasak, de láttam rajtuk, hogy mi voltunk már aznap az n+1-dik turista, nyilván fárasztó állandóan mosolyogni. Hihetetlen, hogy mi turista volt kint már most is, pedig még a szezon elején vagyunk. Rengeteg a kínai, angol, olasz, de nagyon sok francia is felkeresi a híres helyeket, igaz, most húsvétkor ez jó családi program is volt egyben.

A városban sok az afrikai és a távol-keleti származású, ez szerintem csak nekünk kívülállóknak furcsa, nekik már nem. Az időjárás olyan mint itthon, az öltözködésük is nagyjából olyan mint nekünk és vannak ott is kéregetők (főleg araboknak néztem őket) és hajléktalanokat is láttunk aludni a metróban. Viszont piszok szerencséjük van olyan szempontból, hogy rengeteg gyönyörűség veszi őket "körül", több száz vagy akár ezer éves épületek között élnek, mocorognak, amik szépen rendben is vannak. Ebből a szempontból irigylésre méltók.

Folyt. köv.