Mentünk, láttunk, visszamennénk, avagy Párizs 3. nap

Ma reggel már rutinos versenyző módjára 7-re beállítottuk a telót, hogy ne legyen kapkodás. Mert ugyebár Párizsban minden perc számít! Amiben reménykedtünk, bejött, gyönyörűségesen kék égboltra és ébredező napocskára keltünk fel. Ez a látvány fogadott az ablakunkból:

Érdekes módon Párizsban még este 8 óra után is világos volt, de reggel nehezebben reggeledett. Mi ugyebár előbbre állítottuk az órát, de megérkezve azt tapasztaltam, hogy ugyanannyi az idő, mint itthon. Pedig ők egy órával eleve hátrébb vannak. Nem értem....

Mára is forgalmas napot terveztünk és reméltük, hogy nem sok minden lesz zárva, lévén húsvét vasárnap. Valóban sok állomásunk volt, ennek megfelelően a mai napi leírás hosszú lesz, úgy érzem.

Először is visszaruccantunk a Louvre-hoz, mert ugyebár azt napsütésben is látni kell. A Louvre udvara előtt áll a Caroussel, ami a híres Diadalív párja.

Ugye nem kell mondanom, ki van a tetején? A tervező úgy találta ki, hogy a két építmény pontosan szembe legyen egymással. Miután leellenőriztük, bátran kijelenthetem, hogy igen, valóban átlátni egyiktől a másikig. Csak kell hozzá egy jó zoom-mal rendelkező fényképezőgép.

A sorrend tehát a következő: Caroussel-Tuileriák park-Obeliszk (Condorde tér)-Champs-Élysées-Diadalív. Ez kb. néhány kilométer, azt tudom, hogy az utsó két pont között .cca 1 km a távolság.

Húsvét reggelén a párizsiak egy jelentős része nem otthon lustizik, hanem fut és testet edz. A Tuileriák park tele volt lelkes sportemberekkel, kocogtak, tornáztak, ugrálóköteleztek. Mi meg őket irigyeltük, hogy ilyen jellemek. Útközben fotózkodtam egy nyúllal is.

A park természetesen gyönyörű, friss zöld fű, színes virágok, bukszusok, szökőkút, medencék, ahogy kell.

A medencék köré székek vannak kitéve (és ott is maradnak!) egy kis napozásra, üldögélésre, relaxálásra csábítva. Nem, nem nekünk! Mi mentünk tovább.

A Tuileriák sarkán van egy szerényebb külsejű épület, az Orangerie. Belülről viszont annál izgisebb, mert ott látható Monet több gyönyörűséges képe a vízililiomokról és kerti tavakról egyenként több méter hosszúságban.

Nekem az impresszionisták a szívem csücskei, ilyenformán ez kihagyhatatlan volt számomra, Lillus pedig rendes kislány módjára nem zúgolódott (hála és köszönet neki), pedig szemlátomást annyira nem nyűgözték le a látottak.

Orangerie-ből tovább a Concorde térre, ahol az Obeliszk ácsorog (nem keveredő össze Obelix-szel!).

Cseles a kúpos teteje, mert messziről vakítóan ragyog az aranyozás, de közelről semmit nem látni belőle. Ezek a franciák nagyon szeretik az aranyat, "öntöttek" is belőle bőven mindenfelé, kapura, kerítésre, tetőkre, obeliszkre, stb.

Az Obeliszk kb. 3-4000 éves, még Napóleon cipeltette el Egyiptomból a hadjárata alkalmával. Már tavaly is írtam, hogy számomra ez tulképpen lopás, egy másik kultúra megkárosítása. Egyetlen pozitívuma, hogy itt legalább látom, míg Egyiptomba nem biztos, hogy eljutok. De ez önző nézőpont.

A Concorde tértől nincs messze a Vendome tér. A park sarkánál értük el a már emlegetett Rue de Rivoli-t, ahol ilyen szép boltocskákra bukkantunk.

És akkor a Vendome tér. Sajna az oszlop épp felújítás alatt. Mint megolvastam, az oszlop fém részét Napóleon az ellenségtől zsákmányolt ágyúkból és más fegyverekből öntette, méghozzá úgy, hogy lett egy hosszú bronz "csík", amibe domborműveket véstek és azt feltekerték az oszlopra. Ötletes, nem?

Itt található a Ritz Szálló is, egyébként ők szponzorálják a felújítást. A tértől egy rövid séta az Opera. Vasárnap délben van idegenvezetés, kihagyhatatlan. Nem is bántuk meg, de erről később. Mivel még volt némi időnk, beültünk az Opera szomszédságában egy café-ba egy croissant-ra és egy kávéra. Itt jegyzem meg, hogy a párizsiak tudnak élni. Húsvét délelőtt kiülnek egy kávéházi teraszra, kérnek egy pohár pezsgőt és elcseverésznek. Legalábbis a két hölgyemény ezt tette mellettünk. És azt kell mondjam, jól teszik, miért ne?!

12-re visszasétáltunk az Operához, gondolva, hogy egy fél óra alatt körülnézünk odabent. Hát ebben nagyot tévedtem, de erről majd a következő részben mesélek.

Folyt. köv.