Tábor Németországban/Camp in Germany

Az elmúlt 8 napot Németországban töltöttük Lillussal. A munkahelyem tábort szervezett a diákoknak és mi is kiutaztunk a csoporttal. Azazhogy, mi egy nappal előbb mentünk és egy teljes napot és éjszakát töltöttünk teljesen egyedül egy kb. 800 éves apátságban.

Tiszta Rózsa neve!!! Sötétség, gomolygó pára, surranó léptek hangja…. Éjszaka tényleg gyanús neszezésre, zajokra riadtam fel….!!! De csak a kazán kapcsolt ki és be. J

Szombat délután aztán nekiálltunk főzni a csoportnak. Hárman 80 emberre. Embert próbáló munka, minden tiszteletem a szakácsoké. Kettőkör kezdtük és épp 7-re készen lettünk mikor befutottak a buszok a sok éhes emberrel.

Kastl egyébként Bajországban, a Jura hegység egy völgyében fekszik. Közel 3000 ember lakja. A forrásvize olyan tiszta, hogy a víztisztítási eljárást csak azért csinálják, hogy a szigorú EU-s szabványoknak is megfeleljen. Nem is vettem ásványvizet egész héten. Ne mondjam, a környék csodás, az ablakunkból a falura és a környező hegyekre láttunk rá.

Az időjárása viszont nagyon változó. Nekünk nagy szerencsénk volt, csak egyszer volt ködös napunk, egyébként egész kellemes volt az idő. De ha egyszer süt a nap, lehet, hogy fél óra múlva már jönnek a csúnya felhők.

Másnapra, vasárnap lévén, kirándulást szerveztünk a pottenstein-i Teufelshöhle barlangba. Ha nem is volt telis-tele cseppkövekkel, de azért akadt belőlük jó néhány. Szűk folyosókon hol kényelmesen sétálva, hol préselődve, fel vagy lefele mentünk végig a barlangon, 45 percig tartott az út.

Gondolom, az a jégkorszaki maci, aminek a csontváza ki van állítva, nem nézelődni ment le a barlangba! Csak épp a kijáratot nem találta meg.

A kijáratnál minket viszont egy meglepetés fogadott: mintha egy elvarázsolt erdőbe csöppentünk volna, kúp alakú, mohával benőtt sziklák között vezetett a labirintus egészen vissza a kiindulási helyre. Mivel szemerkélt az eső, jól esett a forró csoki az étteremben.

Mialatt a diákok tanultak, eljutottunk Amberg-be és Nürnberg-be is. Kastl Ambergtől kb. 20 percre, Nürnbergtől pedig kb. ¾ órára fekszik. Amberg cuki kis város, egy kis folyó szeli át, azokon fából ácsolt hidak vezetnek egyik oldalról a másikra.

Jókat lehet sétálni a középkori kis utcácskákon. Mindenhol látni már az adventi készülődés nyomait, az utcákat és a kirakatokat már feldíszítették és rengeteg a csokimikulás.

Nürnberg kellemes csalódás volt számomra. Lépten nyomon gótikus templomokra lehet bukkanni.

Jó sok bűnös lehetett ebben a városban, ha ennyi gyóntatószékre volt benne szükség! A gótika a kedvecem, így egész délután tobzódhattam a gyönyörű épületek között.

A vár egy kis domb tetején áll, csodásan belátni az egész környéket.

A piactéren már állítgatják a karácsonyi vásár bódéit, olyan volt mint a Vörösmarty tér nálunk. Már kapni lehet a gyömbéres sütiket és más karácsonyi finomságokat is. Sajnos a per épületét nem találtuk meg, érdekes lett volna látni. Most először ettem ice joghurtot és nagyon ízlett. Simán vagy mindenféle öntetekkel, rátétekkel lehet kérni. Én mangót, ananászt, szedert és banánt tetettem rá, Lillus viszont telenyomatta „egérkakival”, színes cukorkákkal, cukorreszelékkel.

Péntek reggel szikrázó napsütésben felmentünk az apátsági templom tornyába a harangokhoz. Két éve még nem jutottam fel, de azóta rendbehozták a padlásteret. Furcsa volt a templom boltozatos tetején mászkálni. A legrégebbi harangot 1320 körül készítették.

A legnagyobb 2,7 tonna, a legkisebb is 250 kg. Összesen 7 harang lakik a toronyban, és minden negyed órában jelzik az időt. Ezt persze már nem vártuk meg odafönn. Ahhoz képest, hogy milyen kicsi a falu, a székesegyháza hatalmas nagy.

Nagyon tetszett, hogy nincs agyondíszítve. A főhajó két falát a környező városok és földesurak címerei láthatók, köztük Zorró-é is.

A templom bejáratánál látható a három alapító szobra.

A bal szélsőnek volt pénze, a középső terveztette, a jobb szélső pedig kijelölte az apátság helyét. A történet szerint elengedett egy sólymot és ahol a madár leszállt, oda építették a templomot. Természetesen a dombtetőre, így minden irányból remekül látszik. Az épületegyüttes legrégebbi része majdnem 1000 éves, a helyén egy római erőd állt. 50 éven keresztül egészen 2008-ig a németországi Magyar Gimnázium működött benne, azóta van a mi kezelésünkben. Minden, ami egy iskolához kell (tantermek, kollégium, konyha, ebédlő, tornaterem, könyvtár, konditerem, stb.) megtalálható benne. Ha valaki gyermekének az iskolája táborhelyet keres, bátran tudom ajánlani, keressen meg.

Tegnap reggel indultunk haza fél kilenckor és este fél kilencre voltam a lakásban. Sajnos Regensburg már nem fért bele (két éve voltam már arra), de egy kávét megittunk a főtéren. Képzeljétek el, ahogy a novemberi gyönyörű meleg napsütésben a németek kényelmesen és egyszál pulcsiban kortyolgatják a jól megérdemelt szombat délelőtti kávéjukat. Furcsa, de igaz.

Három a magyar igazság, háromszor voltam idén külföldön. Idén már biztos nem lesz több, de ki tudja, mit hoz a következő év. Szerencsés vagyok, hogy ilyen szép helyekre eljuthattam. Itt a vége, fuss el véle.