2017. november 20., hétfő

Elmélkedések 49., azaz Az ékszertervezés 7. szempontja 2. rész

Az ígéret szép szó....meg is tartom.

Az első részben (amit itt olvashatsz) egy szalagavató ékszerről írtam. Nos, elkészült a karkötő és mutatom.
Miután tisztáztuk a kívánalmakat, Zsófiék körülnéztek a webáruházban (Virágözön a modell neve), kiválasztották a modellt, íme a kész darab:





Kedves, finom ékszer lett a végeredmény (sajnos fehér ékszert fotózni a mostani fényekben igen nehéz, élőben 100x szebb!), ami jól fog mutatni Zsófi extravékony csuklóján. A kis golyók a selymesen fénylő és főleg igen tartós eredeti Swarovski igazgyöngy imitációk, nem volt kérdés, hogy egy ilyen ünnepi ékszerbe kizárólag ez dukál! Az ezüst egy kicsit oldja a sok fehéret és később is dekoratív kiegészítője lesz bármilyen ruházatnak.

Zsófi, örülök, hogy hozzá tudok járulni a nagy napodhoz. Legyen benne nagyon sok örömöd!

Szeretettel üdvözöl: Tündrüs

2017. november 14., kedd

Elmélkedések 48., avagy A nagy kihívás: fűzés maradékokból

Azt a gyöngyöstársak tudják a legjobban, hogy fűzni saját készletből úgy, hogy szigorúan tilos bármit is hozzárendelni, nem könnyű. Mert kinézel valamit és pontosan egyféle gyöngy hiányzik hozzá. Hát, nincs mit tenni, rendelni kell, de mivel egy csomag gyöngy nem gyöngy, hááát belepottyan az igazi vagy virtuális kosárba még egy jó csomó.

Ugyehogyugye? Tegye fel a kezét az a gyöngyös, aki járt már így!

Apropó! Ha nem vagy gyöngyös, akkor is olvass tovább bátran, mert egy kis bepillantást kapsz a "kulisszák" mögé...

A kosztpénz védelmében és a kihívásokat kedvelve sokszor elhatározom, hogy most NEM lesz így. Erős maradok és nem rendelek, mégis színben, fazonban, méretben vállalható ékszer lesz a végeredmény. Olyan, amit én is bármikor szégyenkezés nélkül felvennék.
Tehát nem elég a gyöngyöket összeönteni és uccu, hanem át kell gondolni, hogy

- milyen mennyiségű gyöngyöt akarok/tudok eltüntetni a dobozból?
Ez nyilván behatárolja az ékszer típusát, hiszen egy gyűrűhöz vagy medálhoz kevesebb anyag kell nagy általánosságban, mint egy karkötőhöz (persze vannak kivételek). Darab gyöngynél még az is lényeges lehet, hogy páros vagy páratlan számú gyöngyöm van-e.



- milyen színű gyöngyök állnak rendelkezésre, ill. milyen színeket lehet egymással összeereszteni?
Elvileg minden színt lehet, csak nem biztos, hogy érdemes. Egész más a szitu, ha magamnak készítek valamit, mintha készletre dolgozom. A hölgyek nagyobb része nagy általánosságban nem rajong pl. a békaszöld-pink-türkizkék-narancs kombinációért. Szóval valszeg a nyakamon maradna a darab. Így alaposan átválogatom a kupacot és igyekszem olyan párosításokat csinálni, ami nagy eséllyel sokaknak tetszik.

 


- milyen méretűek és formájúak a gyöngyök?
Vannak gyakran használt, univerzális gyöngyök, amikből nem probléma az alkotás. Pl. a 11-es kásagyöngy, a 3-4-es csiszolt gyöngy, a 3-4 mm-es Swarovski kristály. De egy 4 mm-es kockagyöngy már elgondolkodtató, mert akárhogy nem fog passzolni akármibe. Véletlen pont van ezekből egy halom, mert annak idején felbuzdulva vettem egy rakatot. Ötlet valaki? Vagy például kirakom magam elé az összes 8-as kásámat és elkezdek kombinálni...




- végül is mit is akarok tulajdonképpen fűzni?
Mert ha pl. egy karkötőt, akkor addig rakosgatom a maradékokat, míg kijön a szükséges mennyiség. Vagy egy kicsit módosítok a fazonján, hogy több legyen a kásagyöngy és kevesebb a darab gyöngy. Vagy a szélességét csökkentem/növelem. Vagy variálom a darab gyöngyöket méret szerint, mondjuk felváltva. Aki fűz, az tudja, hogy az ember lányának jön az az érzés, hogy MOST fűznöm kell egy medált, mondjuk. A hangsúly a MOST-on van! És akkor, ott nem érem be egy fülivel!


Volt már néhány jónak mondható húzásom, amikor egyesek a végeredményt látva el sem hitték, hogy csupa maradékból van. még Íme néhány:






És most a legutóbbi darab, ami sok-sok színes teklagolyóból lett összegyúrva. 



Szerintem teccős, nem? Ha igen, írj egy megjegyzést ide nyugodtan!

Aztán lehet nehezíteni a kihívást: csak ezüst színű gyöngyöket beletenni, csak kásagyöngyből dolgozni, csak egyfélét használni, de azt lehetőleg az utolsó szemig, van lehetőség bőven.
Ha gyöngyös vagy, kedves Olvasó, te milyen kihívást vállalnál be?

Köszönöm, hogy jöttél. Szeretettel üdvözöl: Tündrüs

2017. november 8., szerda

Elmélkedések 47., avagy Októberi karácsony?

Jó, tudom, elmúlt már október, de a helyzet azóta csak fokozódik.....


Milyen helyzet? Hát a karácsonyi készülődés helyzet! Most november elején már az üzletek kezdenek karácsonyi lázban égni. Megjelentek már a dekorációk, fényfűzérek és persze a szuper akciók is. Pedig még a Black Friday is odébb van.



Nem tudom, te hogy vagy vele, de én ezzel nem tudok megbarátkozni. Úgy gondolom, mindent a maga idejében. Az évszakoknak is megvan a természetes rendje és nekem a karácsonyhoz kell a tél, a hideg, a hó vagy éppen a jégcsapok az ereszcsatornán. Októberben-november elején még nulla karácsonyi hangulatom van.

Neked mit jelent az ősz? Szereted vagy undi? Nekem az ősz (azon belül az október) az erdei kirándulások, a túrázás szezonja. (Azt nem állítom, hogy rendszeresen járunk kirándulni, de egyszer-egyszer mindenképp.) Nyáron annyira nem vágyom a hegyekbe, mert akkor jobban vonz a vízpart, de ősszel kellemes az idő, már nem meleg, még nem hideg, szóval egy kis mászáshoz-sétához-gyalogláshoz épp jó. Ilyenkor mindig visszük a kutyákat is, nálunk a családi túra az apa, anya, "gyerek" és kutyák.

Amikor látom a karácsony korai jeleit az üzletekben, az az érzésem, hogy már a karácsonyi előtti csúcsbevétel sem elég. Vásárolj még előbb, még többet, még többért. Legyen minél előbb karácsonyi feeling-ed, és vesd bele magad a shoppingolásba. Szerintem nem véletlenül van adventi időszak, amikor ráhangolódsz és készülődsz. És nem véletlenül akkor van, amikor.

Az ajándékozáson persze lehet bármikor gondolkodni, tervezgetni, hogy kit mivel lephetsz meg. Valaki módszeres és ha talál valami alkalmasat, megveszi és elteszi karácsonyra. Van, aki az utolsó pillanatra hagy mindent. Ám ezt döntse el mindenki saját maga, szerintem.

Egy nagy előnye van talán csak az egésznek. Ha most kezdesz el vásárolni, kikerülheted az idegesítő tömeget.

Te mit gondolsz? Egyetértesz vagy más a véleményed? Nyugodtan írd le egy megjegyzésben.

Köszönöm, hogy jöttél. Szeretettel üdvözöl: Tündrüs

2017. november 6., hétfő

Telitalálat!/Bingo!

Kaptam egy jó hosszú halványbarna teklagyöngyökből felfűzött gyöngysort azzal a kéréssel, hogy dobjam fel egy kicsit és csináljak belőle valami újat, valami mást. Karkötőben maradtunk és, ismerve a megrendelőt, tudtam, hogy csak valamilyen pasztelles, nagyon finom, púderes színkombó jöhet szóba.
A világosbarnához abszolút jól megy a halvány rózsaszín és talán meglepő módon a szürke. Hogy valami élénk is legyen, finoman csillogó ezüst kásagyöngyöket tettem a golyók közé. A maradékokból még egy pici fülire is futotta.

És miért volt telitalálat?
1. Mert sikerült megvalósítanom az elképzelést.
2. Pont jó lett a méret.
3. Amikor átadtam, még a tulajdonosa öltözéke is pont harmonizált az ékszerrel.

I was given a very long light brown pearl lariat with the request of transforming it to something very different. We agreed on a bracelet and having known the owner for decades, I immediately imagined something pale, pastel and smooth. Light brown perfectly matches pale rose and, surprise-surprise, grey. And to have something vivid in the mix, silver colour seed beads have been placed among the pearls. Leftovers were perfect to create a small pair of earrings.

And why do I say 'bingo'?
1. Because I could realize what was imagined.
2. The size was just perfect.
3. At handover, the colour of the bracelet and the owner's outfit was in complete harmony.

Íme a végeredmény/Here is the outcome:









2017. november 2., csütörtök

Elmélkedések 46., azaz Az ékszertervezés 7 szempontja

Szeretnék egy kis bepillantást engedni az ékszerkészítés folyamába. Jobban mondva a tervezés fázisába, méghozzá abban az esetben, ha egyedi kérésre készül el egy darab.

Vegyünk például egy éppen folyamatban lévő rendelést: szalagavatói ékszer egy fiatal lány részére.
Milyen szempontokat szoktam figyelembe venni? Nos, lássuk csak!
Most az a szerencsés helyzet van, hogy nagyjából ismerem a leendő gazdit, de ez persze nincs mindig így. Akkor még izgibb a helyzet….!!


1. Az alkalom: 
ez a már említett szalagavató most decemberben. Tehát 1 hónapom van, ami több mint ideális.

2.  Amihez passzolnia kell – a ruha: 
láttam a fotót, (nem mellesleg csodás lesz!) a fazonból viszont az következik, hogy karkötőben gondolkodunk, mert a felső része olyan díszes, hogy már nem igényel láncot. Hangsúlyos nagy fülbevaló pedig általában nem egy 18-19 éves leányzó fő stílusa, és ebben nem is tévedtem most sem.

3. Az illető stílusa: 
itt nyilván megkérdeztem Zsófit, hogy mire gondol. A tapasztalatom az, hogy a 20 év alatti korosztály nem a gyöngyékszerek rajongója (esetleg gumidamilos verziók), így az is kérdés volt, hogy egyalkalmas ékszerről beszélgetünk vagy a hétköznapokban is felvenné. A stílust a csipkés, szellős, romantikusba céloztuk be és más alkalomra is szeretné viselni (jaj de jó!).

4. A szín: 
na, ez nem volt kérdés - fehér ruhához fehér karkötő. Itt azért van már variációs lehetőségem: vagy többféle fehér gyöngy használata, vagy egy másik szín, pl. kristály, ezüst párosítása a fehérhez. Magában a fehér szerintem túl steril és elég menyasszonyos (esetleg egy csipet kéket szoktak beletenni amerikai mintára), így végül a fehér-ezüst kombó lett véglegesítve.


5. A domináló gyöngy fajtája: 
kristály vagy tekla? Tekla vagy kristály? A nagy dilemma a tekla javára dőlt el. Gyöngyörűséges selymes fényű eredeti Swarovski igazgyöngyökkel fogok dolgozni! A teklát nagyon szeretem és ezek a csúcsminőséget képviselik. Normál használatban egyedülállóan kopásállók, izzadtságállók és parfümállók, valamint 60 Celsius fokig hőállók (csak ha tetőfokára hágna a hangulat a nagy napon).



6. Szélesség, vastagság: 
ugye nem vagyunk egyformák, valaki a szolidat, vékonyat, valaki a feltűnőt, vastagot kedveli. Közötte rengeteg a variációs lehetőség. Esetünkben a lapos, esetleg széles verzió lett a nyerő.

7. Az ár: 
mekkora a ráfordítható keret (ezt már anyukától kérdeztem). A keret arról híres, hogy szűk, de azért sikerült megállapodnunk egy összegben.

Mialatt ezt a 7 pontot átbeszéltük, a fejemben már körvonalazódtak ékszerek. Na de hogy adjam át az ötletem?
Nos, nyilván megpróbálom jó alaposan körülírni. Még jobb, ha van kép, ami segítségével a megrendelő el tudja képzelni. Ha nincs, akkor jön a skiccelés.

Ezek után a feladatom már csak a kívánt ékszer elkészítése. Gyerekjáték! Mivel ez most egy aktuális projekt, a konkrét végeredmény még számomra is rejtély, de lesz róla kép, ígérem!


Köszönöm, hogy jöttél. Szeretettel üdvözöl: Tündrüs

2017. november 1., szerda

Csupakék/Fullyblue

Az előzőekben már egy kép erejéig mutatott csupakék medál Mónikának. A mérete nem kicsi, de legalább nagy. És telis tele van különféle, de kizárólag kék gyöngyökkel!

One pic has already been shown previously on this fullyblue pendant to Mónika. The size is not small but at least huge. And includes several but only blue beads.





2017. október 20., péntek

Elmélkedések 45, avagy Nosztalgia

Nincs évforduló, csak úgy eszembe jutott az elsőként fűzött gyöngyékszerem. Nemrég említette valaki, hogy mekkora változás történt az elsőtől mostanáig. Hát, remélem, valami ragadt rám a koszon kívül....

Szóval ez a zöld Ande kari volt a legeslegelső:



Ezt a hímzett medált pedig még nem is mutattam sehol, csak a leendő gazdija látta képen.


Az elmúlt 9 évben kipróbáltam többféle technikát, de a fűzés marad az örök kedvenc. És ismerkedtem egy cseppet a fényképezőgéppel is, hogy legalább egy kicsit visszaadjak a gyöngyök szépségéből.

Ha érdekel a fejlődésem, valamint hogy közben miket követtem el, nézz körül itt a blogban. Kereshetsz időrendben vagy kategóriánként is.

Köszönöm, hogy jöttél. Szeretettel üdvözöl: Tündrüs

2017. október 15., vasárnap

Szeretem a szetteket/I like sets

Volt még annyi anyagom, hogy a korábban készített karkötőhöz csináltam egy láncot is. Mivel a spirálminta magában is elég hangsúlyos, nem akartam túlzásokba esni, így csak a nyaklánc közepére helyeztem a hangsúlyt. Szerintem a két darab még együtt viselve sem sok, mert hordás közben relatíve távol esnek egymástól. A további részleteket ITT tudhatod meg.

I had enough leftovers to add a collier to the previously made bracelet. The spiral pattern is spectacular itself, so to avoid to go to extremes, I put the focus into the middle only. Wearing two pieces together still shows balance as they are not too close to each other. Further details can be found HERE.








Szülinapozás/Bday party

Ismét eltelt egy év, Andi barátosném már megint egy évvel öregebb lett (ahogy én is). Idén ezeket fűztem neki.

One year has passed again and my friend got older again (like me). This year I beaded these pieces for her.





Ez a karkötő EHHEZ a lánchoz készült/This bracelet matches THIS lariat:



2017. október 1., vasárnap

Irány Milánó és a Garda tó!

Sajnálatosan hosszú idő telt el az utolsó beszámolóm óta, ezen most sürgősen változtatok! Ismét Olaszországban járunk....

Hosszadalmasan kutakodtam a Wizzair oldalán, nem is volt konkrét úticélom először, aztán sikerült kikavarni egy olcsó repjegyet Milánóba. Aztán elkezdtem utánaolvasni és kiderült, hogy óránként mennek vonatok Milánóból mindenfelé, pl. a Comoi, Lago Maggiore és Garda tavakhoz. És ugyebár kellemest a hasznossal alapon...meg a Garda tó már amúgy is bakancslistás volt, hát akkor hajrá!

A repjegy ocsó volt, viszont a járat legalább 6-kor indult, így a hajnal 3 órai kelést (ismét) megnyertük, cserében 3/4 8-kor már Milánóban voltunk és előttünk állt az egész nap. A reptéri busz simán és gyorsan bevitt a központi pályaudvarhoz, amitől pár száz méterre foglaltam szállást. 10 óra után már indultunk is a városnéző túrára. A térkép szerint 3,1 km a belváros, az két életerős csajnak semmiség. Bár a szállásadó mondta, hogy kb. 1 óra gyalog....(halk kacaj).....és tényleg annyi volt, banyek....(gúnyos kacaj)....

Gondoltam én, hogy a rengetegsávos, modern sugárút után következik a cukimuki óváros a szűk utcácskákkal, a Dómmal, stb. Nos a Dóm az következett, de cukimuki óváros nincs. Nyomokban az 1500, de főleg az 1700-as évek hangulata maradt meg, ami szép, szép, de...szóval annyira nem. Azt már olvastam korábban, hogy Milánó nem a legszebb olasz városok egyike, így nem volt akkora csalódás. De azért de. Olyan, hogy is mondjam, egy kicsit olyan jellegtelen hatása volt számomra (persze lehet vitatkozni). A házak különben rendben vannak, nem romosak, csak olyan semmilyen az egész. A járdák viszont legalább pocsékak. Nem árt, ha nézel a lábad elé rendesen.

Utcák ide vagy oda, végül megérkeztünk a Galleria-hoz. Ez nagyon rendben volt. Aki nem ismerné, azt mondhatnám, hogy egy őspláza, tele puccos boltokkal. A külcsín szépséges alul és fölül egyaránt.



Na de a belbecs! És akkor most következzen igen rövid tudósításunk Milánóból, a divat egyik fővárosából. A forrás Prada, Versace, Gucci és társai. Íme néhány fotó elrettentésül az idei őszi-téli divatról. A részleteket érdemes figyelni!







Viszont legalább horror áron adják. 


Viccen kívül, lehet, hogy visszajön a nagyon bőszárú nadrág-szűk felső-óriás fülbevaló és a nagymintás anyagok divatja, mert egy pár nőn láttam ilyeneket.

A Swarovski bolt kirakatában lévő ékszerek viszont elég felejtősek voltak, a legjobban a dekoráció tetszett.


Ha Galleria, akkor bika. Ugye? Akiknek nem, azok kedvéért mesélem:
A Galleria építészéhez kapcsolódik a szomorú story, aki két nappal az épület átadása előtt lezuhant az állványzatról és a bikára esett, oda, ahol most a mélyedés van. Neki sajnos nem volt szerencséje. A legenda szerint viszont azoknak, aki háromszor körbefordulnak a sarkukon a lyukban, feltétlen szerencséjük lesz. Azt kell, hogy mondjam, bejött.




És akkor végre megláttuk a Dómot, ami Milánó igazi kincse. Szerintem nem kell ecsetelni, lélegzetelállítóan gyönyörű.


600 éven keresztül épült, volt idejük alaposan kidolgozni a részleteket. Nézd csak pl. ezeket a szőlőszemeket:


Mintha egy tömény csipkecsoda lenne az egész épület. És az a szerkezet! Le a kalappal az akkori mesterek előtt, akik számítógép és tervezőprogram nélkül ezt fejben, kézzel rajzolt tervek alapján megálmodták és megvalósították. A szokásos táskaellenőrzés után meglepően gyorsan elfogyott a hosszú sor és már bent is voltunk. Csönd, béke, nyugalom. A belső pont kedvemre való, nincs barokk csicsa és rokokó ciráda. Csak a szépséges gótikus gyönyörűségek és színes üvegablakok. 




Amiből az egyik nagyot állítólag egy magyar alkotta! Gondolnám, azt azért nem a középkorban...A tetején nagyon magasan pedig egy több mint 4 méter magas aranyozott Mária szobor lakik.


Szinte zongorázni lehet a különbséget a belső nyugi és a külső nyüzsi között. A tér tele galambokkal, szó szerint bokáig jársz a galambban, ami számomra nem tartozik a kellemes dolgok közé. Na ja, ha még etetik is őket..merthogy etetik őket.


A múzeumban másfajta állatok vártak ránk. Szerintem határozottan cukik:




És még egy képnyi szösszenet a divathoz kapcsolódóan...igaz nem a legfrissebbhez. Figyeld azt a gatyót!


Nézegettük a Dómot, gyönyörködtünk, de egyszer csak tovább kellett menni.  


Az utcán két Miki Egérrel is találkoztunk, az egyik csini táskával, ami határozottan gyanús...


A kövi megállónk a Sforza vár volt. Gondolnád, hogy ezerháromszázvalahányból? Merthogy annyira egyben van. Először nem tudtam hova tenni a sok lyukat a falban, de mivel annyira szabályosak, nyilván nem golyónyomok. A vár egyébként téglából épült, mint a gyulai. 




Az elkövetője pedig ő volt.


Az egész hatalmas. A belső udvar is az. Ehhez képes a lakótér tulajdonképpen egész kicsinek tűnik. Mögötte pedig egy szintén hatalmas park, annak a végén az ottani Diadalívvel. Eredetileg Napóleon tiszteletére kezdték építeni, de Waterloo után okafogyottá vált a dolog, így most a Béke emlékműve.  (Napóleon és a béke, ugye két totál ellentétes dolog, ha belegondolsz) A kép csalóka, olyan mintha közel lenne a várhoz, de nem. Jó a gépemen a zoom funkció, így nem mentünk el addig, mivel a tapasztalt városnéző tartalékolja az erejét. 


A vár után visszacsorogtunk a Scala-ig, ami mellett-mögött különben már egyszer elhaladtunk, csak akkor nem tűnt fel...Mondjuk az eleje sem szörnyű látványos, de ez mégiscsak a Scala!




Errefelé vannak azért kedves, kanyargós, szűk utcácskák, melyekben kb. egy Mini fér el....és épp jött is egy...


...kettő...

 
A Minit nagyon szerethetik az olaszok, mert rengeteget láttunk. Meg Fiat-ot is, de az érthető. Kutyából is rengeteg van, viszik őket mindenhová, korzózni, kávézni, még hajókázni is. És ami még feltűnt, hogy nagyon sokan dohányoznak.

Aznapra már csak a visszaút, némi vásárlás és a vacsi maradt hátra. Első este a pályaudvar mellett kajáltunk. Lillus carbonara spagettit, én pedig lasagne-t. Igen, éhesek is voltunk, amikor az ember a vasszöget is, de mindkettő tényleg kiváló volt. Én így képzelem el az igazi olasz tésztakajákat.
Ami nem tetszik, hogy a számlára rátesznek (nem csak itt) egy arányában viszonylag magas szervízdíjat, mi után már a borravaló túlzásnak tűnik, pedig én adtam volna magamtól...

Aznap hamar volt fekvés, mert régen volt már reggel 3 és másnap 6-kor már szólt az ébresztő.

Mint írtam, az utazásunk fő apropója a Garda tó volt. A vonatközlekedés teljesen jó, minden normálisan kiírva, a vonat pontosan indul, még a pályaudvar sincs lepukkanva, tiszta, rendes. 


Amúgy belül úgy néz ki, mint egy pláza, az alagsorában HundM, Berschka és egyéb üzletekkel, butikokkal. Kívülről meg olyan mint egy gigantikus kastély.



Bő egy óra alatt értünk Desenzano-ba, ami a Garda tó Milánóhoz legközelebb eső pontja. És innentől kezdve mintha egy meseországban jártunk volna. Csak néhány kép.






A szerencse meg az volt, hogy olyan hajójegyet kaptunk a vonatjegy mellé, amivel egy napig bárhová, bármennyiszer hajókázhattunk ide-oda a tavon. Hohóóó!!! Először átmentünk Sirmione-be.



 


Hát nem cuki? A várról először nem mertem elhinni, hogy eredeti, inkább egy Disney kastélyhoz hasonlít. Gugli szerint viszont mégiscsak a XIII. századból való. Saját medencével, yachtbeállóval és sirályparkolóval.




Ha az ember Olaszországban jár, akkor iszik cappuccino-t és eszik fagyit. Pláne, ha ilyen fagyit árulnak.




Viszont a fürdősapka divat hagy némi kívánnivalót, azt hiszem...


Sirmione-ból továbbhajóztunk Lazise és Bardolino felé, ami egy déja vu. Nézd csak a várat....Gondolom, egy építész volt a környéken annó...




Bardolino után pedig kevés perc múlva Garda következett, a tő központi helye. Sajnos ennél északabbra nem lehet hajózni, pedig az eredeti tervem az volt, hogy végig felmegyünk Riva-ba, ami a tó legészakibb csücske. Arra viszont már az ottlakók érdekében nem járnak turistahajók. 


Ahová tehát NEM jutottunk el: Malcesine és Riva del Garda...


A tó egyébként nem rövid, 51 km hosszú, 370 km2, mélysége pedig 346 m. A vize pedig ilyen tiszta és ilyen szép türkizzöld.



A tónál hamarosan itt a szezon vége, de még mindig 24 fok meleg volt és nyílnak a virágok. Az éttermek és cukrászdák pedig tele emberekkel, és legtöbbször olaszul beszélőkkel, annak ellenére, hogy péntek volt. Persze rengeteg a turista is. Garda-ról nekem Szentendre jutott eszembe a kis utcákkal és ajándékboltokkal. A kikötő mellett pedig végig-végig egy mediterrán sétány.

 







A fagyi után Lillus még lenyomott egy tiramisu-t is, mert ugye nem lehet választani a fagyi és a süti között...és mivel egyszer élünk...


Sajnos minden véges, mint a seprűnyél, így búcsúztunk Garda-tól és jól elhúztuk a csíkot.


Nem szoktam kajákat fotózni, de kár, hogy nem volt nálunk telefon, mert életem legnagyobb pizzáját kaptam vacsira. Kb. 40 cm átmérőjű, ott az orrom előtt csinálták meg és sütötték ki a kemencében. Tele többféle sajttal és paradicsommal. És ezt egy full egyszerű étteremben mindösszesen 7 euro-ért, ami jutányos az előző vacsinál látott étlaphoz képest. Ott a sima pizza 8 euro és megy fel kb. 20 euro-ig. A különbség mindössze kb. 500 m. És hogy el bírnám viselni, hogy egy pizzeria van szemben a házunkkal, így a vacsora után csak átsétálsz a túloldalra és már otthon is vagy.

Még sötét volt, amikor kibuszoztunk a reptérre másnap kora reggel, de a napfelkeltét legalább a gépről néztük.



Remélem, tetszett a beszámoló. Ha van kedved még olvasgatni, az utazások kategóriában találod a korábbi utakról készült zöngeményeimet.

Üdv az utazóktól!